Külön klasszist képviselt a robogók egykori népes hadában a német Heinkel Tourist. A gumibakokra rögzített négyütemű motor, a hidraulikus lengéscsillapítás, az elegáns karosszéria, no és a repülőgépiparból átörökített minőség sok elégedett vevőt hozott a gyárnak. A márka történetét Ulrich Kubisch írta meg, egy magyarországi példányt Ocskay Zoltán mutat be.
Fogod, beteszed másodikba, megtolod, és már megy is! - ezzel a jó tanáccsal búcsúzott motorjától és a vevőtől a képeinken látható robogó előző tulajdonosa. Bunghardt Márk, az új gazda nem esett kétségbe, testvérével tekintélyes, több mint harminc járműből álló motorgyűjteményt hozott össze, ennél a Heinkelnél sokkal rosszabb állapotú példányokkal is megbirkóztak már.
De mit szólt volna a fenti használati utasításhoz Ernst Heinkel? Alighanem búskomorságba ejti a magyar lelemény, hiszen a kiváló német konstruktőr egész élete során mindig a precizitást és a tökéletességet tartotta szem előtt.
Ágyúk helyett fazekak
Mint tudjuk, a Heinkel név elsősorban a repülőgépiparban jelent sokat. Ernst Heinkel, állítólag, 1908-ban, húszévesen szemtanúja volt az echterdingeni mezőn az első Zeppelin-léghajó lezuhanásának, s életrajzírója szerint akkor egy pillanat alatt felismerte, hogy a repülés jövője nem a gázzal töltött léghajó, hanem a repülőgép. Első, saját építésű kétfedelűjével azonban 40 méter magasból lezuhant.
Amint felépült súlyos sérüléseiből, Heinkel belépett az éppen akkor alapított berlini légiközlekedési társaságba, és konstruktőrként kezdett dolgozni. Az első világháború végén munkanélküli lett, mivel az antant a háború vesztes országai számára teljes repülőgép- és repülőgépmotor-gyártási tilalmat írt elő, amit csak 1922 májusában oldottak fel. Ernst Heinkel gyorsan alapított egy saját üzemet, és elkészítette híres újságszállító gépét egy különleges ledobó szerkezettel, amellyel az Ullstein Verlag rekordidő alatt kiszállíthatta a lapokat egész Németország területén.
A náci időkben Heinkel repülőgyártó birodalma a katonaság szolgálatában állt. Nehéz harci gépek, éjszakai vadászok, távolsági felderítők és gyorsbombázók készültek Oranienburgban, Warnemündében, valamint Krakkóban. A Heinkel Művek a náci fegyverkezés sarokpillére lett, 1945-ig több mint 10 ezer repülőgépet gyártott. 1945 tavaszán aztán mindent kezdhettek újra, akárcsak sok más hadi érdekeltség tulajdonosa.
"Fazekakat ágyúk helyett" - ez volt a jelszó akkoriban a német iparban, és Ernst Heinkel is valamilyen polgári használatra való termék gyártásán töprengett. E próbálkozás eredménye lett a Tourist robogó, amelyet több mint 100 ezer példányban adtak el. A Heinkel Művek legtöbb üzemét megsemmisítette a szövetséges légierő, csak a Stuttgart melletti Zuffenhausenben maradt egy motorgyár, amely eredetileg belső égésű motorok és sugárhajtóművek előállításával foglalkozott.
Ernst Heinkel ezt a vállalatrészt 1950-ben tudta ismét munkába állítani, addig a szövetségesek ellenőrzése alatt állt. A kiváló minőségű géppark egyebek között fogaskerékgyártásra, precíziós tengelymegmunkálásra volt alkalmas, és használhattak egy nagy teljesítményű edzőt is.
A németországi motorsport újjáéledését kihasználva, 1949-ben Heinkel készíthette el a Veritas nevű versenyautó motorját, majd a Tempo számára gyártott komplett motorokat. Heinkel fejlesztette ki azt a háromhengeres, kétütemű motort, amellyel a svéd SAAB repülőgépgyár belépett a személyautó-iparba.
Bár egyre jobban ment az üzlet, Ernst Heinkel nem akart csak beszállító maradni. Mivel akkoriban terjedt el a robogódivat, kézenfekvő volt a lehetőség: egy jó minőségű, négyütemű motoros "scootert" kell piacra dobni. Az első tervek 1950-ben készültek, a jármű három év alatt jutott el a szériagyártásig. A Heinkel Tourist világsiker lett, és máig talán a legnépszerűbb német robogó.
Utolsó kommentek