Több hónapos tartóstesztünk alatt a kis Piaggio lelkébe láttunk, ráadásul most jön a tuning.
Igazán vadítóra sikeredett az új Piaggio NRG, a tesztmotorunk fekete-kawasakizöld festése és nagymotoros orra mellett számos apró részlet utal sportos mivoltára, jóllehet a közlekedésben valójában mindennapi robogóként viselkedik. De hát mit is várjunk egy ki ötvenestől? A tartóstesztre kapott robogó akkor válik csak igazán izgalmassá, ha pár ezer kilométernyi nyúzás után megkapja a hetvenes tuningkittet.
Szerintem sokkal jobban néz ki az új NRG, mint elődje. Pláne a tartóstesztre kapott robogó kawasakizöld-feketéje magával ragadó. Elődje gyerekjáték-kinézetével szemben komoly sportmotoros kinézettel dobogtatja meg a kamaszok szívét. Ezt hangsúlyozza a sima üvegű iker-fényszóróburkolat, és a fényszórók mellé szerelt - egymagukban amúgy lakberendezési áruházakból ismerős halogénlámpákra emlékeztető - kis kiegészítő jelzőfények is. Utóbbiak többek öncélú dizájnelemnél: a láthatóságon is javítanak.
A robogó sportoló jellegére utal a benzinbetöltő nyílás is. Ez a legjobb rész az egész masinában (az első indexek tört ívű, mattfekete burkolata mellett). A masszív fémkeretben elhelyezkedő csavarokkal övezett kupak igazi sportautókat-motorokat idéz, és praktikus helyre is rakták, szinte le a lábdeszkára. Az alatta elhelyezkedő tank a motor súlyelosztására jó hatással van (a kiemelkedő betöltőnyílás szélsőséges esetben gyermek-lábtartónak is alkalmas) - már ha számít a súlya annak a 6-8 liter benzinnek. Az alacsony súlypont előnye lassú menetnél érezhető: jó szórakozás lámpánál láb letétele nélkül ki gázfröccsökkel mozgásban tartani a motort.
Említésre méltó a kategóriában szokatlanul nagy, narancssárgán világító folyadékkristályos kijelző, ahonnan a sebességen kívül a motorhőmérsékletet, benzinszintet, megtett kilométereket (napi számlálóval), és az időt olvashatjuk le. Az alatta elhelyezkedő három állítógomb olyan érzetet kelt az emberben, mintha fedélzeti számítógép gombjai lennének (nem azok). A műszerfalat amúgy a hatalmas, fekete, csavarozott hatású keretbe foglalt fordulatszámmérő uralja. Ja persze, sportos kis robogóról van szó.
Amivel lehet sportosan is menni, ha megszokta az ember a tesztpéldányra meleg motornál jellemző nagyon lassú elindulást (a forgalmazó már dolgozik az egyelőre ismeretlen eredetű hiba kijavításán). Feltehetően ezzel (vagy a csuktagázon való közlekedéssel) függ össze, hogy pörgős kis tesztmotor kissé több mint négy liter fölött evett százon. Menet közben pontosan irányítható, a mostani robogótrendeknek megfelelően nagyobbacska (13 collos) kerekeivel, de a budapesti utakat ez sem kedveli... A futómű érzékeny a hosszanti barázdákra, tarajokra, de melyik motor/motoros ne utálná a Könyves Kálmán körút szélső sávjaiban égnek meredő fiatal gyűrthegységeket.
Utolsó kommentek