Menetszél

left

Az idei szezonra két számottevő újdonságot is kapott a Honda ügyeletes izombringája, a CB 1300-as: a túrapártiak egy retrós fejidomtól jöhetnek lázba, míg a technokraták extraként rendelhető ABS-szel biztosíthatják be magukat. Mi mind a két újítást egyszerre tesztelhettük le, ugyanis a hozzánk vágott fejidomos CB elején ott virított az ABS felirat.

A motor külseje impozáns, mégsem az a hatalmas gigászi szörnyeteg kerül az ember elé, amit a katalógusok alapján szépen felépített a fantáziájában. A kellemes csalódás az üléspróba után is folytatódik, ugyanis az ülésmagasság meglepően alacsony, semmi sincs eltúlozva, minden úgy lett kialakítva, hogy az alacsonytól a hórihorgas motorosig mindenki jól érezze magát rajta. Persze csodákat a Honda mérnökei sem tudtak művelni, ugyanis 185 centi felett már kevés hely jut az összehajtogatott lábaknak: hol a fejidom sarkához, hol a szelepfedélhez ér oda a térd. Hasonló a helyzet a plexivel is, a magasra nőtt motorosoknak pont a sisakjára tereli a szelet, így marad a kuporgás, vagy beruházhatunk egy magasabb túraplexibe.

A motor formáira visszatérve nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi idők egyik legjobban sikerült Hondája: a csupasz változat retrós stílusa a fejidomon is visszaköszön, amire csak rátesz egy lapáttal a kétszínű fényezés. Akárhol állítottam le a CB-t, mindig akadt nézőközönsége nemtől és kortól függetlenül, ilyenkor mókás volt látni azt az őszinte csodálatot, amikor felfedezték a motor méretét jelölő kis feliratot.

A múltidéző fejidom praktikumát két növelték tovább, amelyekbe sok apróságot el lehet dugni egy-egy túra alkalmával. A 80-as éveket idéző vonalak alatt persze a legújabb fejlesztések lapulnak, valószínűleg a leendő tulajoknak soha nem kell majd a ledes hátsó lámpához nyúlniuk, és a 16 szelepes, befecskendezővel etetett blokk sem fog senkit cserben hagyni egy-egy túra alkalmával. Ez utóbbi egyébként a maga nemében egy gyöngyszem: a CB olyan hatásfokkal működik mint egy villanymotor.

Talán nem árulok el nagy titkot, hogy már alapjárattól elképesztő nyomatékot termel, gáz nélkül is könnyedén elindul, így fel lehet váltogatni ötödikig a markolat elcsavarása nélkül. Vibráció csak 3 és 4 ezres motorfordulat között jelentkezik, de ez sem zavaró, csak mintegy jelzi, hogy most valami egészen elképesztő következik. És valóban: ha a fordulatszámmérő mutatója elhagyja a 4-es jelzést, a karunk szépen elkezd nyúlni, az út menti fák hirtelen sötétzöld csíkká állnak össze, az autók meg álló tereptárgyakká kövülnek a sávokban.

A tesztút elején időnként véletlenül leszabályzásig kergettem a motort, annyira egyenletesen jött a teljesítmény, sehol egy kis megtorpanás vagy visszaesés, így oda kell figyelni, hogy bizony már tolni kell a következő gangot. A Honda mérnökei megelégedtek 5 fokozattal, igaz a motor teljesítményét tekintve elég lett volna kettő is, ám én hiányoltam egy hosszabb (utazó) 6. fokozatot. Ezzel talán a végsebességet is sikerülhetett volna 240 km/óra fölé tornázni, továbbá a hosszú távú cirkálások fogyasztását is lehetett volna csökkenteni. A CB egyébként 8 és 6 liter között fogyasztott használattól függően, ami egy ekkora blokktól, ilyen menetteljesítmények mellett, nem rossz érték.