Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Iskolabusz 587 km/órás végsebességgel

Egészen gyors sárga iskolabuszt épített egy sebességrajongó az Egyesült Államokban, természetesen nem dízelmotorral.

 



General Electric J-79 gyártmányú repülőgépmotor hajtja a rekorder buszt, méghozzá egy F4-es Phantom Fighter típusú harci gépé. A jármű fogyasztása is kirívó: 400 méteren használja el a teljes tartálynyi - bő 600 liter - üzemanyagot. Környezetbarátnak sem mondható, mivel 27 méteres lángcsóva lövell ki hátuljából, és hatalmas füstfelhőt hagy maga után.

Fotó: Jim Miller

A busz az indianapolisi Paul Stender alkotása. Régi, elhasznált iskolabusz volt, amikor a 43 éves férfi megvette. Az alvázat és a karosszériát is jócskán módosítania kellett, hogy a jármű bírja a sebességet. Végül csupán 5 százaléknyi maradt meg az eredetiből: a végeredmény a felhasznált fémek alapján inkább repülőnek mondható.

Fotó: Jim Miller



Stender egyébként kizárólag önerőből tanulta meg a járműépítés és szerelés csínját-bínját. Egy farmon nőtt fel, és ki nem állhatta az iskolát meg az iskolabusz lassú döcögését.

"Azt hiszem, ez a bosszúm érte. Most végre a kedvemre való tempóval száguldhatok" - idézte Stendert a The Daily Telegraph című brit lap.

0 Tovább

Megállt az idő - Romet Z125-teszt

Micsoda emlékek! Hányan kezdték a motoros létet a kétfokozatú kormányváltós Romet hátán? És ki ne emlékezne a lengyel szocialista ipar remekére, a híres Romet Ponyra? Sokan azt hiszik, hogy a lengyel márka halott, pedig él és virul, némi kínai segítséggel.



Forrás: Motorrevü - Mező János

Kínai segítséggel éledt újjá a Romet márkanév
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Pegasus - szárnyas ló - embléma 1960 óta ékesíti a Lengyelországban gyártott kismotorokat. Sajnos a szabadpiacon folyó kőkemény harc a kilencvenes évek elején letörölte a Romet gyárat a föld színéről. Szerencsére nem véglegesen: 2006-ban újjászületett a márka Romet Motors néven. Fanfárok azonban nem szóltak, mert bár maradt a lengyel név, a motorblokk és a legtöbb alkatrész Kínából származik, hogy aztán a podgrodzie-i gyárban összeszereljék a Rometeket.

Forrás: Motorrevü - Mező János

Érdekes, hogy a két felnire ennyire eltérő mintázatú gumikat húztak

Az átadásra váró példány szemből egész csinosnak tűnik. A fejidom szépen illeszkedik az üzemanyagtartály formájához, és azt a benyomást kelti, hogy a veszélyes vérszomjas rovar támadásra kész. A varázslat azonban megtörik, ahogy hátrébb kúszik a tekintet. Furatokkal díszített hővédő lemezek a kipufogón? Ordítóan kínai, aranyszínű hátsó rugóstagok? Krómozott csomagtartó keret? Gumiharmonikák az első villaszárakon, és a nyolcvanas évek japán gépeit idéző könnyűfém felnik? A szpojler nélküli verzión ugyanezek az elemek valahogy nem ennyire zavaróak, mivel a kereklámpás gépre visszakézből mondja bárki, hogy retro, de a már-már futurisztikus fejidom sehogy sem illik az összképbe.

Forrás: Motorrevü - Mező János

A műszerfal is múltidéző: semmi digitális kijelző, csak analóg műszerek

A műszerfal ellenben pozitív meglepetés. A kiskategóriában nagyvonalú gesztusnak számít, ha a kilométeróra mellett fordulatszámmérő, üzemanyagszint-jelző és fokozatkijelző is van, ugyan ez utóbbi túl gyengén világít, napsütésben egyenesen leolvashatatlan. Az irányjelző-fényszórókapcsoló együttesről is a nyolcvanas évek gépei ugranak be. Használata eléggé nehézkes, oldásához a kapcsolót vissza kell tolni, nem pedig benyomni. Ezzel az ergonómiai kifogásokat be is fejezhetem, hiszen minden kéznél van, és a többi kapcsoló megfelelően működik. Az üléspozíció kényelmes, enyhén előre dőlő, irányító pozíciót veszek fel, míg a magasabbak inkább egyenesen ülnek, ahogy a legtermészetesebb. Az ülés kényelmesen puha, a teljesen sík ülőlap sem jelent problémát.

Forrás: Motorrevü - Mező János

Ennél egyszerűbb nyerget nehéz elképzelni

A Romet a legegyszerűbb szívómotor, amely létezhet. Egyhengeres, porlasztós, kéziszívatós. Önindító motorja mellett van berúgókar is, biztos ami biztos alapon. Kell egy kis idő, amíg bemelegszik, de melegen sem lesz belőle vadállat, ráadásul a gázmarkolat utasításaira kis késéssel reagál. A magasabb fordulatszám-tartomány használata javasolt dinamikus vezetéshez, lévén alig több mint 10 lóerős. A váltó probléma nélkül veszi a fokozatokat, annak ellenére, hogy még a bejáratási periódusban van, ha kötözködnék, akkor csak annyit, hogy régimódian hosszú úton jár a váltókar.

Végsebessége éppen üti a 100 km/órát, de a 80-as tempót még teljesen természetesnek veszi. Szerencsére a motor teljesítménye nem teszi lehetővé a nagyobb tempót, amikor már veszélyessé válhatna a lágy rugózás okozta futómű-bizonytalanság. Viszont aszfalt hiányában is bátran vállalhatunk rövid kirándulásokat, amire az endurós jellegű hátsó gumi jó társ lehet. Megjegyzem, a gyári gumipárosítás korántsem tűnik összeillőnek, az első hosszanti mintázatával inkább veterános.

Forrás: Motorrevü - Mező János

A bejáratás alatt javult a fékhatás, de a kormányon valószínűleg soha nem esünk majd át tőle

Végezetül essék szó a fékekről is. Az elöl tárcsa, hátul dob összetétel akár működhetne is, esetünkben valószínűleg a bejáratás hiányának róható fel, hogy eleinte kínosan nem fogott, de már a tesztút során is érezhető volt a javulás.

Összegzés:

A legtöbb vitát mindig az robbantja ki, mennyi hibát vagyunk képesek elnézni a kedvező árért. Egy teljesen új, 125 köbcentiméteres motort kapunk regisztrációs adóval 394 000 forintért, ráadásul a gyárilag megadott fogyasztás - 3 liter/100 km - sem nevezhető zsebbenyúlósnak. Gondoljon rometezésre az, aki gyermekkorát szeretné újraélni, vagy az apai, nagyapai nyomásra egy Rometen kezdené meg motoros pályafutását. Apák és nagyapák meleg szívvel áldoznak rá.

A teszt a Motorrevüben jelent meg.

0 Tovább

Soviat Asian Quest 25. nap - zöldellő táj és zavargások

Eredeti tervünknek megfelelően elérkeztünk Oshba. A képek önmagukért beszélnek. Egy biztos, borzalmas a látvány és a jellegzetes égett szag az egész városban érezhető. Az otthoni hírek szerint állítolag itt már külföldi rendfentartók állomásoznak, de mi ennek nyomát sem láttuk. Helyi erőket igen, de hogy ők pontosan kik, azt nem igazán tudtuk kideríteni. Néhány köztük rendőr, de a többségük civil ember felfegyverkezve.

A városon kívül békés és zöld minden
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

 

Beérve Oshba borzalmas a látvány

Sehol nincsenek a békefenntartók, csak helyi fegyvereseket látni

Jallalabadban is hasonló a helyzet

Monumentalitás és szegénység egymástól pár lépsre

Korábban:

26 ezer kilométer Ázsián keresztül, kocsival
1. nap - Felhők közt
2. nap - Harc a korrupcióval
3. nap - Visszafelé kihagynánk Ukrajnát
4. nap - Megnéztük a szellemvárost
5. nap - Sznobság és giccsparádé
6. nap - Fejetlenség, füst, legyek
7. nap - Nincs itt semmi, csak por
8. nap - Az üzbég határ, defekt, pénzváltás a bazárban
9. nap - Gázolaj után kutatva
10. nap - Klíma nélkül, 41 fokban
11. nap - Városnézés Buharában
12. nap - Szamár és Mercedes
13-14. nap - Olasz étterem és vírustámadás
15. nap - Sima ügy
16. nap - Tisztelet a selyemmunkásoknak
17-18. nap - Át a hágón
19. nap - Tehén a sötét alagútban
20. nap - Teljesíthetetlen etap
21. nap - 150 kilométer 12 óra alatt
22.nap - Szorgos emberek és svájci turisták
23. nap - Langar, Karakul tó és alvó falvak
24. nap - autószerelés a semmi közepén





0 Tovább

Soviet Asian Quest 24. nap - autószerelés a semmi közepén

Miután elment a hidraulika pumpa és az ABS is fura hangokat ad ki hidegen, szereléssel kezdődött a nap. Kiderült mi a gond. Elhagytam a hátsó híd stabilizátor tőcsavarját - tudom most az okosok megint mondják, hogy a fenében nem lehet ilyet észrevenni? Hallottam már a kattogást, de amikor felálltam a szerelőhídra, a félhomályban úgy láttam minden rendben, mert minden csavar a helyén volt. Szerintem az anya elveszett és a csavar csak lassan csúszott ki a helyéről, hisz állandóan terhelés alatt volt. Keservesen, de sikerült megoldani.

Szép panoráma az ébredéshez és a szereléshez is
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

 

Kattogott már egy ideje
 

Elhagytam a hátsó híd stabilizátor tőcsavarját 

 

Wolfgang és Irmgard Münchenből érkeztek és rövid beszélgetés után egyből az ő kocsiját is átnéztük. Rajtuk nem tudtunk segíteni, mert a differenciálzár elektromos csatlakozója teljesen eloxidálódott, ezt útközben majd Almatiban ki tudja cseréltetni. Úgy döntöttünk, együtt vágunk neki a kirgíz határnak.

Nem volt egyszerű menet a Tádzsik határ átlépése, sem minket, sem a Pajeroval érkező németeket, sem a két-két olasz és belga biciklist nem akarták átengedni az elnök látogatása miatt. Ékes magyar szóval elmeséltem nekik, hogy mi a találkoztunk vele a Bibi Fatima forrásnál és biztos nem örülne, ha a turistákat feltartják. Ezután közös pálinka és vodka-fokhagyma kombináció elfogyasztása után egész kis vendégség alakult ki a tartályból átalakított határőrbódéban, amit sajnos nem lehetett lefényképezni. Megkaptuk a szükséges pecsétet az útelvelünkbe, számítógép és internet híján be lettünk írva egy kockás füzetbe, adtunk egy kis ajándékot és végül mindnyájan átértünk Kirgizisztánba, ahol épp kijárási tilalom van. Remélem azért minden simán fog menni.

Korábban:

26 ezer kilométer Ázsián keresztül, kocsival
1. nap - Felhők közt
2. nap - Harc a korrupcióval
3. nap - Visszafelé kihagynánk Ukrajnát
4. nap - Megnéztük a szellemvárost
5. nap - Sznobság és giccsparádé
6. nap - Fejetlenség, füst, legyek
7. nap - Nincs itt semmi, csak por
8. nap - Az üzbég határ, defekt, pénzváltás a bazárban
9. nap - Gázolaj után kutatva
10. nap - Klíma nélkül, 41 fokban
11. nap - Városnézés Buharában
12. nap - Szamár és Mercedes
13-14. nap - Olasz étterem és vírustámadás
15. nap - Sima ügy
16. nap - Tisztelet a selyemmunkásoknak
17-18. nap - Át a hágón
19. nap - Tehén a sötét alagútban
20. nap - Teljesíthetetlen etap
21. nap - 150 kilométer 12 óra alatt
22. nap - Szorgos emberek és svájci turisták
23. nap - Langar, Karakul tó és alvó falvak



0 Tovább

Soviet Asian Quest 23.nap - Langar, Karakul tó és alvó falvak

Tovább indultunk és újabb biciklistákkal találkoztunk. Az egyik fiatal pár augusztusban indult, különösebb cél nélkül, még nem tudják mikor mennek haza Skóciába. David és Leticia Genfben mindenüket eladták, azután ültek nyeregbe. Szeptembe óta tekernek és amíg kedvük van, folytatják.

Nem lehetett betelni a látvánnyal
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

 

Ez lenne a legújabb gumi divat?

Egy hosszab kitérő után tovább haladtunk kedvenc M42-es utunkon, elhaladtunk a hangzatos nevű, hatezer métel feletti Marx és Engels csúcsok mellett, de az idő miatt csak keveset láttunk belőlük.

Ez a csillagjegyem

Ilyen szép hotelek voltak erre - a hideg ellenére természetesena  sátrat választottuk

Az itteniek nem tól sok mindennel tudnak foglalkozni. Szerény körülmények között édegélnek, innen nézve vegetálnak, de nem elégedetlenek. Több hotel feliratú viskót is láttunk, de evés és bevásárlás után mégis inkább a sátrat választottuk, amit a Karakul tó partján vertünk fel.

Korábban:

26 ezer kilométer Ázsián keresztül, kocsival
1. nap - Felhők közt
2. nap - Harc a korrupcióval
3. nap - Visszafelé kihagynánk Ukrajnát
4. nap - Megnéztük a szellemvárost
5. nap - Sznobság és giccsparádé
6. nap - Fejetlenség, füst, legyek
7. nap - Nincs itt semmi, csak por
8. nap - Az üzbég határ, defekt, pénzváltás a bazárban
9. nap - Gázolaj után kutatva
10. nap - Klíma nélkül, 41 fokban
11. nap - Városnézés Buharában
12. nap - Szamár és Mercedes
13-14. nap - Olasz étterem és vírustámadás
15. nap - Sima ügy
16. nap - Tisztelet a selyemmunkásoknak
17-18. nap - Át a hágón
19. nap - Tehén a sötét alagútban
20. nap - Teljesíthetetlen etap
21. nap - 150 kilométer 12 óra alatt
22.nap - Szorgos emberek és svájci turisták





0 Tovább

Menetszél

blogavatar

Minden ami két keréken gurul és nem kell hajtani

Utolsó kommentek