Menetszél

Alig változott valami a motor külsején, csak az avatott szem veszi észre az új modellt
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)

Eddig az volt a szokás, hogy a motorgyártók kétévente megújították szupersportmodelljeiket. Nagyjából mindig ugyanaz volt a recept, vagyis csökkentették a tömeget és fokozták a teljesítményt. Az 1000 köbcentiméteres géposztályban azonban már évek óta nem változik a két fő sarokszám, a tömeg vonatkozásában kicsivel több mint 200 kilogramm, a teljesítmény tekintetében pedig körülbelül 180 lóerő a mérvadó érték.

Nemcsak a haladás megrögzött ellenzőiben és a lassú haladás híveiben merül fel a kérdés az ezresek kiváló menetteljesítményei láttán: vajon van-e értelme a teljesítmény-súly további tökéletesítésének a) egyáltalán, b) a közúti használat sajátosságainak figyelembevételével?

Jól leolvasható, de egy kicsit szokni kell a műszerfal kialakítását

Minden bizonnyal a Kawasaki illetékesei is foglalkoztak a kérdéssel, ugyanis csak alaposabb vizsgálódás eredményeként lehet rájönni, miben különbözik a 2010-es modellévi ZX-10R az elődjétől. Tény, hogy megújult az idom, de még így is annyira hasonlít a korábbira, hogy könnyű összetéveszteni vele. Ugyanez mondható el a kipufogódobról is: alakja és térfogata azonos, csupán a nyílása és a felülete mutat eltérést a korábbiakhoz képest. Az említettek miatt egyáltalán nem meglepő, hogy igencsak szerény a legfrissebb kiadás újdonságértéke.

A teljesítmény- és a nyomatékgörbe is kísértetiesen egyezik az eddigiekkel; következésképp a mostani változat is igen visszafogottan teljesít kis fordulaton, de amint 6000-nél a zöld tartományba ér a fordulatszámmérő mutatója, bőven bepótolja a kezdeti mulasztást. Ez a fajta sajátos motor-karakterisztika fokozott összpontosítást igényel az olyan kicsi és szűk hegyi utakon, mint amilyenek a teszt helyszínéül is szolgáltak, ugyanakkor tökéletes összhangban áll a Kawasaki márka lényegével. A zöldek mindig egy kicsit gonoszak akarnak lenni, és semmi kétség afelől, hogy ez a 10-es is az.

A kevés újítások egyike a matt, kipufogódob

Sportos üléspozíciójának köszönhetően kellőképpen érezni az első kerék visszajelzéseit. A bemelegedett fék egyértelmű nyomásponttal rendelkezik, kis kézerővel működtethető, továbbá jól adagolható és igen hatásos. Ugyancsak dicséret illeti a futóművet, mert villámgyorsan lehet korrigálni vele az irányt. Dél-Franciaországban, a teszt útvonalán többször is szükség volt erre az úttestet tarkító jégfoltok miatt.

A teszt a Motorrevüben jelent meg.

Nem tudom, említettem-e, de már három napja végig az afgán határ mellett haladunk. Sok a katona. Gondolom, nagyon unhatják a banánt, de még mindig ezerszer jobb, mintha lőni kéne!

Remo és Lena, svájci turisták. Öt hónapja vannak úton, Kínába tartanak. Beszélgetésünk során kiderült, hogy Remo is basellandi, mint én, egymástól két falura nőttünk fel. Kicsi a világ
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tádzsik bauhaus, fentről fotózva. Mindent kőből építenek, majd sárral szigetelik. A tető pedig fagerendákra hordott agyag

A hőforrás és Yamchun vára iránt érdeklődve a kékkendős hölgy tökéletes angolsággal kérdezett vissza: May I help you? Kiderült, hogy Dusanbében tanult az egyetemen, most tanár a faluban. Az úr pedig az édesapja, aki azonnal teára invitált

Bibi Fatima hőforrás - 43 fokos meleg víz. Ez a férfirészleg kis fürdőmedencéje. Kb. négy négyzetméter

Ez pedig a női részleg öltözője, és a háttérben a medencéje. A dolog pikantériája, hogy most folyik a felújítás, és a melósok az ablakon keresztül remekül kukkolnak...

Vezettünk, porban, homokban, kiszáradt folyóban, sebes folyóban, erdőben, sziklákon, mezőn, havon és még gleccseren is. (Nem azért, hogy fényezzem magam, de ma rengeteget fejlődtem off-road-vezetésben.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Mindent megpróbáltunk, hogy feljussuk a bázishoz, ahonnan az expedíciókat indítják (de ha engem kérdeztek, csak indították), a Kommunizmus-csúcsra, de egy lavina sajnos elzárta előttünk azt az utat és hidat, ami két kilométerre volt a bázistól.

Már jóval előbb, kb. 15 kilométerrel korábban feladhattuk volna a menetet, mert nagyon komoly akadályokba ütköztünk. A folyó medrében vezetett a nem létező út, hatalmas kövek, sziklák, vízmosások között.

Így sajnos nem maradt más, mint a gleccsert megnézni. Mi tényleg mindent megpróbáltunk.

Ami talán papíron, Google Earth és más netről származó infók alapján vehető akadály, az életben teljesíthetetlen. Majd a holnapiban bővebben.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Erről a napról csak annyit, hogy az M41-es főútvonal nem létező aszfaltburkolattal rendelkezik. Képzeljétek el, hogy az 1960-as években épített út összeköti az országot. Vagy inkább nézzétek a képeket.

Számtalan nyomvonal és feladat alakítható ki a felfestett pályán

Hülye szóviccnek hangzik, de tényleg régi motoros már a szakmában a Szabó Attila-féle Motoros Akadémia, amely 2001 óta több mint hatezer motorost segített nagyobb rutinhoz és magabiztosabb vezetéstechnikához. Mi is többször beültünk a Hungaroringen működő iskola padjaiba az elmúlt évek alatt: elvégeztük a motorversenyzői ambíciókat dédelgetőknek kitalált Mesterkurzust, bénáztunk a rutinfeladatokat felvonultató VIP tréningjükön, sőt egy saját virtuális motoros sulit is indítottunk a Motoros Akadémiával, amelyet reményeink szerint hamarosan folytatni is fogunk.

Nézze meg mozgás közben is a feldönthetetlen tanulómotorokat!

Szerencsére a Motoros Akadémia nem csupán a kilátogató motorosokat, hanem önmagát is gőzerővel fejleszti, ennek köszönhetően egy vadonatúj tanpályával, motorparkkal és oktatási módszerekkel rukkoltak elő az idei szezonra. A vezetéstechnikai képzés helye változatlanul a Hungaroring egyik parkolója, az újdonságot az jelenti, hogy a több ezer négyzetméteres betonplaccra egy saját tervezésű tanpályát festettek. Ennek az az előnye, hogy számtalan nyomvonalat és ügyességi feladatot tudnak rajta kialakítani, így a képzésen résztvevő motorosok hatékonyabban gyakorolhatnak, ami drasztikusan csökkenti a feladatok közötti várakozási időt. Ezt a gyakorlatban is kipróbálhattuk egy Tempó fantázianevű kurzuson, amit "a dinamikus motorosoknak" szánnak, "a motorkezelés határainak kibővítéséhez".

A kétnapos tanfolyam rövid elméleti oktatással indul, amit mérhetetlen mennyiségű különféle ügyességfejlesztő gyakorlat követ a lassú szlalomtól kezdve a hirtelen kikerülő manőverig, egészen a progresszív fékezés elsajátításáig. A felfestett pályarendszernek köszönhetően tényleg alig kell sorban állni a feladatok között, mivel több nyomvonalon is lehet haladni, így aki nem akar várni egy lassabb, araszolós gyakorlatra, elkanyarodhat szlalomozni, vagy babzsákokat cipelni egyik hordótól a másikig. Ez az utóbbi gyakorlat egyébként sokkal nehezebb, mint ahogy hangzik, mivel nagyon finom gázkezelést és összetett mozdulatsort igényel.

A gyakorlás mellett elengedhetetlen a fejtágítás is. Érdemes figyelni, életmentő lehet

Az autós képzésekkel ellentétben a motoros vezetéstechnikai tanfolyamokon nagyon nehéz a veszélyhelyzeteket szimulálni, hiszen például egy vészfékezés vagy hirtelen kanyarodás gyakorlásánál nagy az esélye annak, hogy elesik a tanuló. Szabóék szerencsére két speciális tanulómotort építettek, amelyekkel a vészfékezést és a motor mélyre döntését lehet gyakorolni abban a boldog és biztos tudatban, hogy nem esik bajunk. A vészfékezést egy gigantikus kerekes bukókerettel ellátott Suzuki GS500-assal lehet próbálni, amely akkor sem borul fel, ha blokkoló első kerék éppen kiszaladna a motor alól.

Az ugyancsak bukókeret-rendszerrel ellátott GSX-R 600-as sokkal finomabb darab, ugyanis bukókerete mozog, így tág határok között lehet döntögetni a motort, ha viszont már túl sok lenne, akkor nem borulunk fel, mert a "járókeret" megtartja a járgányt. Újdonság még a képzésben, hogy telemetriával és fotocellás kapuk segítségével pontosan mérni tudják a tanulók sebességét, gyorsulását, lassulását és reakcióidejét, ami a fékezési és kikerülési manővereknél fontos, hiszen lényeges, hogy milyen sebességnél kezdjük a manővert és milyen gyorsan reagálunk a feladatokra. Amikor ott jártunk, az időjárás némileg megtréfált minket, rendszeres időnként jött egy felhő és eláztatta a parkolót, de szerencsére nem okozott különösebb fennakadást, mert rögtön beépült a tananyagba: hirtelen előkerült a "feldönthetetlen" Suzuki GS tanulómotor, és máris gyakorolhattuk a vészfékezést csúszós körülmények között.

Ennél biztonságosabban nehéz gyakorolni a kanyarodást

A különféle kurzusokon saját motorral is részt lehet venni, ám aki igényli, az az iskola flottájából is válogathat, robogótól kezdve egészen sportmotorig terjed a kínálat. Szabó Attila némi malíciával jegyezte meg, hogy a legtöbben GSX-R sportmotort szeretnének maguk alatt tudni a tanfolyamokon, ám tapasztalatból írjuk, hogy nincs annál kellemetlenebb, mint egy "hasalós" sportmotorral ügyetlenkedni a szűk tanpályán, ami nyilván nem meglepő, elvégre nem oda találták ki. Új szolgáltatásként A (és A1, Ak) kategóriás jogosítványt is lehet szerezni a Motoros Akadémia berkein belül, de indítottak vezetéstechnikai képzést kifejezetten robogósoknak és olyan motorosoknak, akik rendszeresen szállítanak utast. A kétnapos tanfolyamok díjai 45 és 60 ezer forint között vannak típustól függően, ami egyben befektetésnek is vehető, hiszen ha csak egy esést megúszunk az iskolában szerzett rutinunknak köszönhetően, már megérte.