Menetszél

Őt ugyan nem érdekelték a motorok, de a gazdi kedvéért felült az egyikre
(Még több kép a városligeti teszthétvégéről a galériában. Kattintson a képre!)

Harley-Davidsonokkal telt meg a városligeti felvonulási tér, ahol április 17-én, szombaton és április 18-án, vasárnap lehet kipróbálni a márka teljes kínálatát. Az eseményre a Harley-Davdison Demo Truck nevű kamionnal érkeztek a motorok, amelyek azt a hálátlan feladatot kapták, hogy Európa-szerte jól megkínozzák őket az érdeklődők. A mozgó garázs március 6-án indult első európai turnéjára a görögországi Patrasból, hogy számos ország érintésével Norvégiában fejezze majd be a márka népszerűsítését. A motorok kipróbálásához csak egy A kategóriás jogosítvány és egy gondosan kitöltött felelősségvállalási-nyilatkozat kell, ami a tesztparipák árát figyelembe véve nem alaptalan óvatosság a szervezők részéről.

Hatalmas, fűzött első felnijéről könnyen felismerhető a Sportster Custom kivitele
(Még több kép a kipróbált motorokról a galériában. Kattintson a képre!)

A sajtó számára péntek délután biztosítottak lehetőséget a tesztflotta kipróbálására, ami a motorok jellegéből fakadóan nem volt túl szerencsés, hiszen egyik sem a dugók legyűrésére és városi szlalomozásra készült. Bemelegítésnek egy jó kis 883-as Sportstert néztem ki magamnak, de egy szemfüles kolléga lecsapott rá előttem, így nagy duzzogva, de felültem ugyanennek a típusnak a nagyobb, 1202 köbcentis változatára, ráadásul pont egy Custom kivitelt fogtam ki, amelyet hatalmas, egészen pontosan 21 colos első kerekéről lehet már messziről felismerni. A Suzuki Gladius tartósteszt-motorunkról átpattanva meglehetősen nagy stílusváltás volt az alacsony üléspozíció és az előretolt lábtartó, ám ami igazán sokkoló volt, az a két hatalmas dugattyú keltette vibráció. Egy kis túlzással olyan benyomást keltett, mint egy rendszámmal ellátott ütvefúró, amely történetesen egész kellemesen motorozható. Természetesen a péntek délután csúcsforgalomban sok minden nem derült ki a motorról, csupán a papírforma jött ki: elképesztően alacsony fordulaton is lehet vele rotyogni, a dugóban ácsorgást nagyon nem szereti, mert hajlamos túlhevülni, és az első fék pont olyan harmatosan fog, mint ahogyan kinéz.

A kényelemről és a fényűzésről szól az élet az Electra Glide Ultra Limited nyergében

A második menetre már vérszemet kaptam, és eszembe sem jutott a korábban kihagyott kisebbik Sportsterre felülni, helyette a márka kínálatának csúcsára, egy guruló nappaliba kapaszkodtam fel. Az Electra Glide Ultra Limited nevű 1670 köbcentiméteres motor meglehetősen impozáns látvány már csak a méretei miatt is, szárazon négyszáz kilót nyom, míg széltében és hosszában egy felborított portásfülke paramétereivel rendelkezik. Nem mondom, hogy egy kezes bárány benyomását keltette a rövid, péntek délutáni dugóval nehezített menetpróba alatt, de amire kitalálták, abban valószínűleg verhetetlen lehet: felültetni magunk mögé szívünk választottját, telepakolni a gyári kofferkészletet, és nekivágni a nagyvilágnak, ami nem egyenlő az álló kocsisoroktól bedugult Dózsa György úttal. Az Electra Glide Ultra Limited kényelmi arzenálja egy autóéval vetekszik, markolatfűtés, hatalmas szélvédő és fotelnyi ülések gondoskodnak a lehető legnagyobb komfortról, míg a felhőtlen szórakozást négy beépített hangfal szavatolja, amelyek meglepően szépen szóltak, bár meglehetősen stílusidegen volt, hogy éppen Lady Gaga szólt a rádióban, amikor kipróbáltuk. Titokban egy kicsit arra számítottam, hogy az ilyesmit le sem játssza ez az amerikai batár, amelynek minimum Bon Jovi kell, hogy nekiálljon a muzsikálásnak.

Mintha csak az ötvenes évekből csöppent volna ide a Cross Bones

A hatalmas Electra Glide-dal való birkózás után egy sokkal könnyebb és meglehetősen ínyenc falat következett. A Softail modellcsaládba tartozó Cross Bones nevű modell első pillantásra inkább egy egyedileg épített, mintsem egy nagyszériás motor benyomását kelti különleges Springer-villájával, egyszemélyes rugós nyergével és a hatalmas fekete-ezüst színben pompázó 1584 köbcentis motorjával. A magas kormány miatt klasszikus "hónaljszárítós" pózban lehet a motort vezetni, amely a 318 kilós száraz súly ellenére egyáltalán nem akkora ördöngösség, bár ez lehet, hogy csak az Electra Glide utóhatása volt. Az első fék itt sem volt túl meggyőző, és a dögös külső mellé egy nyitott kipufogó is kéne még, akinek azonban ez számít valamit, jó ha tudja: ezt a motort nézték meg a legtöbben a rövid tesztút alatt.

Impozáns látvány, de a széles hátsó gumi és a döntött villa miatt nem túl kezes Night Rod Special

A végére hagytam a Harley-Davidson jelenlegi kínálatának legizgalmasabb darabját, a Night Rod Special nevű modellt; 123 lóerős, vízhűtéses motorjának a fejlesztésébe a Porsche is besegített annak idején. A harley-s mércével kifejezetten korszerűnek számító mattfekete-narancssárga motor érdekes módon a legkevésbé volt kezes a korábban kipróbált brancsból. A kidöntött első villa és az úthengernyi, 240-es hátsó gumi miatt a Night Rod fordulóköre finoman szólva is igényelte a felvonulási tér adta dimenziókat, ráadásul némi erőlködést is, bár ez csak a lassabb tempójú kanyarokban volt feltűnő. Természetesen nem szabad és nem is lehet egy rövid próbakör után bárminemű következtetést levonni, ráadásul a Night Rod Specialt a saját közegében kéne próbára tenni, az viszont az óceán túloldalán van, ahol olcsó a benzin, nyílegyenes, tükörsima utak vannak, és kolbászból van a kerítés. Akárhogy is, egy próbakört megér a dolog; aki szereti a márkát, annak meg egyenesen kötelező program kilátogatni a felvonulási térre a hétvégén.

Előző Lamborghinije, a Murciélago LP640-es is matt fekete volt és azt is felszerelték a sílécei szállításához praktikus tetőboksszal, de a legutóbbi szériába tartozó LP670-4 SuperVeloce ezeken túl rikító narancssárga díszítéseket kapott és a tulaj monogramját is ezzel a színnel írták a kocsira.

Az átalakítások, ha nem is lettek a legízlésesebbek, de annyit nem rontottak a Lamborghinin, hogy Olsson választott otthonában - a gazdagságáról híres monacoi Monte Carloban - valamelyik kaszinó előtt ne lehetne otthagyni.