Menetszél

Hatalmas hangtompító edényt rejtettek el a taposólemez alá

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem hiányoznak azok a bumfordi formák, amelyek a robogógyártás stílusát jellemezték a hetvenes évek végéig. A mai világban, amikor a motorhangra felfigyelve belenézek a visszapillantó tükörbe, valami ideges rángás fog el a látványtól, s ennek oka, hogy a motortervezésben (hasonlóan a gépkocsitervezéshez) az agresszív formák az uralkodók. Napjaink robogójának mérges a tekintete, hiányzik belőle a báj és a kellem. Ha cikkem tárgyát, az MZ Troll képeit nézegetem, vagy akár családfájának felmenőit, a Berlint, Wieselt, a Pittyt, melegség járja át lelkem. Az egyik motornak mosolygós, a másiknak csodálkozó az "arca".

Átszabott menyét

A Troll elnevezés eredetéről nem foglal állást egyértelműen az IWL gyár. Egyes feltételezések szerint a stadt és a roller szavakból alakított mozaikszót takarja, mások inkább a touren-roller szóösszetételben látják a kiindulást. Egy internetes lexikon szerint a troll olyan valaki, aki előre megfontolt szándékkal rosszindulatból próbálja megzavarni a közösség nyugalmát. Nos, úgy vélem, ezt a feltételezett névadást Walter Ulbricht országában el kell vetnünk.

Az IWL gyár (Industriewerke Ludwigsfelde) járműgyártási tapasztalata 1936-tól gyűlik, ugyanis akkor hozta létre a Daimler-Mercedes ezt az üzemet repülőgép-motorok gyártására Brandenburg külvárosában. A második világháborúban közel 11 ezer hadifogoly dolgozott itt kényszermunkára vezényelve.

Szerelőcsarnok Ludwigsfeldében. Repülőmotrral kezdtek, IFA-val végeztek

Az NDK-ban a robogógyártás 1953-ban kezdődött a Pitty gyártásával. A tervezőtől megkövetelték, hogy olyan motort konstruáljon, amelyet hazai alapanyagokból lehet gyártani. Adott volt az 5 lóerős, háromfokozatú váltós MZ 125 RT blokk, erre került a fémlemezből készült felépítmény, mindez egy központi csöves, nyitott vázra szerelve. Csupán 3 évig gyártották, 11293 darab gurult le a szalagról, fekete, zöld és piros színekben, ám hamar kiderült, hogy a 139 kg tömegű motorhoz gyenge az RT blokk.

1956 májusától jött a Wiesel, azaz a menyét. A Pittynél felmerült esztétikai kifogások és az eladott darabszámból befolyó haszon új lendületet adott a robogógyártásnak. Átdolgozták a hátsó futóművet, a karosszéria első részét szebbre formázták, s kiküszöbölték a láncfeszítési problémákat. A kipufogónál egyedi megoldást találtak. A vázhoz egy dobozt hegesztettek, ebből egy csövön keresztül jutott a kipufogógáz a hangtompítóba, amit a lábdeszka alatt vezettek el a kosz távoltartása érdekében. Csökkent a motorkerékpár saját tömege is, 16 kilogrammal, mert az acéllemez borítást alumíniumra cserélték, és szerény mértékben nőtt a motorteljesítmény: 5,5 lóerőre.

Szenes Zoltán ifjúkori álma volt ez a kék-szürke Troll

1959. áprilisáig 57400 Wieselt gyártottak, és hogy milyen sikeres volt ez a modell, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a biztonság érdekében zárható oldalajtó mögé rejtették a benzincsapot, és ugyancsak a vagyonvédelmet szolgálta a zárható fedél mögött elhelyezkedő kormányzár is. A Wiesel gyártását követően kezdődött az NDK robogógyártásának aranykora. A Berlin SR59 kifejlesztésekor a külalak divatossá tétele és a gyenge pontok kijavítása mellett a gyártási idő további csökkentése is szempont volt. Az elnevezést nem bonyolították túl, SR mint stadtroller, 59 mint a gyártás kezdete. 1959 májusától 1962 decemberéig 114 ezer Berlin gördült le a gyártósorról. Ezt már nem a 125 RT blokkja, hanem egy 7,5 lóerős, 150 cm³-es, négyfokozatú váltós motor hajtotta. A motorkerékpár fényezését is a kor divatja diktálta, hiszen lehetőség volt kétféle színnel fényezett SR59-et rendelni: fehér-smaragdzöld, fehér-narancs, fehér-kék és fehér-fekete szerepelt a kínálatban.

IFA-szomszéd

A Berlin utódjának tervezése idején - mivel a "nemzetközi helyzet fokozódott" - újra megjelent a nyugati nyersanyagok importjának tilalma, ezért az importalumínium helyett ismét acéllemezből készítették a felépítményt. Az NDK-ban állandóvá vált a munkaerőhiány, amit racionalizált gyártási folyamattal próbáltak kompenzálni.

Esetünkben az ésszerűsített gyártás az MZ alkatrészek nagyarányú felhasználását jelentette a lámpáktól az elektromos alkatrészekig. A 9,5 lóerős teljesítmény, az aszimmetrikus fényszóró, a fénykürt, a hidraulikus rugóstagok, a kényelmes ülések a Berlin utódját sikert ígérő modellé tették. Az éves terv 30 ezer robogó gyártása volt és már csak egy találó márkanév hiányzott. A gyári dolgozók körében kiírt ötletbörzének a Troll 1 megnevezés lett a győztese, melynek jelentése: túrarobogó, Ludwigsfelde, 1. fejlesztés. Az északi országokba exportált robogók a Berlin S nevet kapták, mert félő volt, hogy a Troll elnevezés (mint mondavilágbeli gonosz lény), rossz hatással lesz az eladásokra.

Szputnyikkort idéz a hátsó traktus. A lámpa az MZ-ről való

1963. január 17. történetünk főszereplőjének születésnapja. Igaz, 1962. december 21-én az NDK minisztertanácsa rendeletet hozott, hogy Ludwigsfeldében a továbbiakban tehergépkocsi-felépítményeket fognak gyártani, ettől függetlenül a motorkerékpár-üzemben tovább folyt a termelés, sőt a fejlesztés is. (Milyen ismerős ez a helyzet Csepelről.)

A fejlesztési munkálatok a műanyag karosszéria, illetve az elektromos indítás irányába haladtak. A Troll árusítása sajnos vontatottan haladt. Ekkorra már megszűntek a motorkerékpárok várólistái, de az emelkedő életszínvonal gerjesztette vágy tárgya a Trabant lett. Az eladási számok növelésére megbízhatósági versenyt rendezett 1964 áprilisában a ludwigsfeldei sportklub. Az útvonal Drezda-Rostock-Drezda, ez több mint 1000 kilométeres távolságot jelent. Az első két helyezett a 200 cm³-es osztályban Troll 1 motorral induló versenyző lett, de ez sem segített. 1964. december 24-én hagyta el a gyártószalagot az 56 513. MZ Troll, amely az utolsó darab volt. Tizenegy hónappal később, 1965. július 1-jén Ludwigsfelde városi rangra emelkedett, és ezzel egy időben legördült a szalagról az első IFA W50 tehergépkocsi.

Sem az MZ Troll, sem a felmenői esetében magyarországi hivatalos importra nem került sor, a néhány hazai darabot a baráti NDK-ban dolgozó magyar munkavállalók hozták be maszekúton.

Családi robogás

A részben eredeti, barna-vajszín fényezést viselő robogót a Péli-gyűjteményben találtuk. Nem sokat tudtunk meg róla, mert egy közvetítőn keresztül jutott a tiszajenői kollekcióba, s ahogy lenni szokott, az értékes információk kézen-közön elsikkadtak. Üzemképes, jó állapotú motor, amelyet a kilométeróra tanúsága szerint csak keveset használtak korábbi tulajdonosai. A próbaúton kiderült, hogy a nyereg kényelmes és hosszú, elfér rajta akár egy háromtagú család is. Valószínűleg erre gondolhattak az Autó-Motor szerkesztői, amikor a lap 1972. októberi számában bemutattak egy házilag átalakított Troll motorkerékpárt és felhívták a figyelmet, nem javasolják senkinek, hogy a mégoly stabilnak látszó és esztétikailag is a legkorszerűbb elvek szerint épített kétkerekű járművön utasként kisgyermeket vigyen.

Egy megtermett embernek - Péli Tibor az - is kényelmes jármű

A másik modellt az egyik használt motorokat is hirdető honlapon találtam. Felhívtam a megadott telefonszámot, és rövid egyeztetés után jutottam el Dunakeszire, Szenes Zoltánhoz. Ő gyermekkora óta ismerte a kék-szürke Trollt, és egyre csak vágyakozott a nyergébe. Amikor betöltötte a 16. életévét, korengedménnyel letette a nagymotor-jogosítványt, és duruzsolni kezdett a szomszéd bácsi fülébe, lehet, hogy vannak gyorsabb motorok, az is lehet, hogy vannak szebb motorok, de neki ez a robogó a vágyai netovábbja. Láss csodát, pár hónap alatt elérte célját, és boldog tulajdonosa lett a kék túrarobogónak. Sokáig elválaszthatatlan párost alkotott a motor és új gazdája, hiszen Dunakesziről nap mint nap együtt jártak Zoltán fóti munkahelyére, de eltelt néhány év, és ezt a Trollt is elérte a tipikus NDK-s motorvégzet: gazdája vásárolt egy Trabantot.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2008. augusztusi számában jelent meg.

Lemossuk, bekoszolódik. Megint lemossuk, megint bekoszolódik. És ez így megy a végtelenségig. Hiába költjük a pénzt az autómosóban, hiába slagozzuk hétvégén kocsinkat, elég egy kis por, egy pocsolya, ne adj isten eső, és oda az egész.

Mindenképpen jó hír tehát - egy viszonylag szűk, autómosásból élő réteg érdekeit leszámítva -, hogy már túljutott a laboratóriumi fázison az öntisztuló autó prototípusa, és megkezdődtek a közúti tesztek.

Epekedve várjuk a sorozatgyártást.

Nem ismerem az öcsödi lakosok autótuningolási szokásait - elképzelhető, hogy ablakfóliával és futómű-ültetéssel már nem lehet kitűnni. Megoldás persze van: ha mindenki ültet, akkor emelni kell.

Ezt tette az az ismeretlen járműkonstruktőr is, aki nem adta meg magát a peresgumi-divatnak: egy láthatóan elpusztíthatatlan, traktorkerekű alvázra helyezte Santanáját. A Passat négyajtós változata a maga korában elegáns autónak számított - tudta ezt a mérnöki pontossággal dolgozó Alkotó is. A presztízst itt azonban nem hajszálvékony, fautánzatú díszelem fokozza, hanem méretes gerenda, a karosszéria és az alváz között.

Hát, erre tegyen bilincset a közterület-felügyelő.

Első versenyzőnk egy Tomos kismotor nyergében gondolta úgy, hogy megmutatja a világnak egykerekezési tudományát, ám sajnos - a bíztató rajt után - a bokrok között fejeződik be a produkció. Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a baj akkor kezdődik, amikor ifjú kaszkadőrünk - nyilvánvalóan a sikertől megrészegülve - kiint a kamerának.

Második videónk főszereplője szintén egy Tomos robogóval tesz kísérletet az egykerekezésre. A gondok itt is akkor kezdődnek, amikor egy trükköt vetne be ifjú barátunk. Ennél a videónál külön értékelni kell azt a rendezői húzást, hogy egy másik mozgó járműből kísérik a bátor egykerekezőt.

És végül álljon itt egy pozitív példa is, természetesen egy szép piros Babettával. Íme, így kell hibátlanul egykerekezni: tökéletes az első kerék felemelése és a gázkezelés, amellyel holtponton tartja a motort a fiatalember.

Az első lámpa mintha egy Ikarusról került volna át
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

- Van egy vicces Libertynk, nincs kedved kipróbálni? - hívott fel Levente, aki Vespa, Piaggio és Gilera márkájú robogókkal szokott megkínálni.
- Liberty? Az már volt nálunk, ez miért vicces?
- Gyere csak el érte, majd meglátod.

Hát így történt, hogy amikor a Gyáli úti robogós központ elé kanyarodtam, két igencsak vidám szobafestőnek látszó úr állt körbe egy zöld valamit. Annyit még csak adaléknak, hogy a robogókereskedés mellett egy festékáruház van, ezért viszonylag nagy számban fordulnak elő a környéken szobafestőnek látszó urak, de ilyen vidámakat eddig nem láttam.

A hatalmas hátsó csomagtartót közvetlenül a vázhoz rögzítették

A zöld valamiről kisvártatva kiderült, hogy egy robogó, amelyet ránézésre egy oroszlánketreccel kereszteztek, de valójában a világ egyik legpraktikusabb kétkerekűje. Ez persze csak némi magyarázat után derül ki, addig viszont mindenki kineveti szegényt, ahogy tettem én is. Levente valószínűleg már megszokhatta: kijött a nagy hangoskodásra, és rezzenéstelen arccal mutatta sorra azokat a változtatásokat, amelyek után az amúgy kecses kis Libertyből egy teherhordó szörny lett.

A kecses ötküllős felnik már-már furcsának hatnak a teherhordó Libertyn

A megerősített, bumfordi első villák úgy meredeznek a motor előtt, mint két munkától bedagadt visszeres vádli, cserébe viszont elbírják azt a pluszterhet, amit a motor orrára lehet aggatni. Az első kosarat közvetlenül a vázhoz rögzítették, elvileg 12 kilogrammos teherbírást ad meg rá a gyár, ám meg sem kottyant neki, amikor próbaként ráültem. Persze 85 kilóval a motor elején nem lehet közlekedni, de jó tudni, hogy nem törik le az első nehezebb batyutól. Az első csomagtartó miatt át kellett alakítani a Liberty világítását, amit úgy oldottak, meg, hogy az eredeti lámpa helyét leburkolták, és egy buszlámpaszerű valamit raktak a csomagtartó alá - mint Mr. Bean alkalmi zsákmányán. Hasonlóan jártak el az indexekkel is, amelytől igencsak furcsa fizimiskája lett a robogónak, kicsit pontosabban fogalmazva: nagyon ronda.

Mr. Bean megpróbál ellopni egy hasonlóan bumfordi robogót, persze nem sok sikerrel

A motor fenekén egy még nagyobb rácsos vastraverz vonja magára a figyelmet, ahová - a gyár szerint - 23 kilónyi csomagot pakolhatunk, ám a vázhoz rögzített csomagtartó itt is gond nélkül elbírta a súlyomat. Teljes terhelés mellett tehát igencsak megnőhet a Liberty tömege, ezért - a combosabb első villa mellett - megerősítették még a teljes vázat, az oldaltámaszt és biztos, ami biztos egy rögzítőféket is kapott. Az összképet egy levelibéka-zöld szín teszi teljessé, amelyből már sejteni lehet, hogy ezzel a konfigurációval a Magyar Posta kegyeit próbálták megnyerni.

A Magyar Posta kedvéért lett levelibéka-zöld a Liberty

Olaszországban egyébként az állami posta hasonlóan átalakított Libertyket használ, csak ott 125 köbcentis változatokkal hordják a leveleket, és a levelibéka-zöld helyett élénksárga színben virítanak, ami nem sokat tesz hozzá az esztétikai élményhez, de ahogy erről már volt szó korábban is, ez nem szempont. A 125 köbcentis változat nem mellesleg jóval szerencsésebb választás, ugyanis hiába volt kiszedve a fojtás az ötven köbcentis, négyütemű tesztmotorból, így is a kötelező minimumot nyújtotta a budapesti húsdarálóban. A Lágymányosi hídon átérve sikerült 70 km/óra környékére feltornázni a sebességmérő mutatóját, azonban még így is érezhetően feltartottam a mögöttem negyven centire haladó sóderszállító Kamazt, ami kicsit nyomasztó élmény volt.

A nagyvárosi forgalomban, csak a kötelező minimumot teljesíti az 50 köbcentis motor

A városi közlekedést tovább nehezíti, hogy a méretes csomagtartók miatt nehezebben férünk el az autók között, bár egy kis megszokással és rutinnal hamar hozzászokhatunk az átalakított Liberty méreteihez. A külső csomagtartókon túl még a nyereg alatti kis üreggel lehet számolni, ide ugyan egy zárt bukósisak nem fér be, de egy nyitott már igen, és egy robogós szempontjából ez a lényeg.

Az importőr reményei szerint pizzafutárok, motoros futárok és egyéb kiscsomag-szállításban érdekeltek fogják venni a cipekedésre felkészített Libertyt, amelyért jelenleg bruttó 600 ezer forintot kérnek. Ez idáig érthető logika, csak ameddig az ötven köbcentis alapkivitel 400 ezer forintba kerül, nem hiszem, hogy tömegesen választanák az áruszállító változatot, és marad a jó öreg házi megoldás: egy vastag celluxszal is ott marad a pizzás doboz a motor fenekén. Legalábbis egy darabig.