Menetszél

Hatalmas hangtompító edényt rejtettek el a taposólemez alá

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem hiányoznak azok a bumfordi formák, amelyek a robogógyártás stílusát jellemezték a hetvenes évek végéig. A mai világban, amikor a motorhangra felfigyelve belenézek a visszapillantó tükörbe, valami ideges rángás fog el a látványtól, s ennek oka, hogy a motortervezésben (hasonlóan a gépkocsitervezéshez) az agresszív formák az uralkodók. Napjaink robogójának mérges a tekintete, hiányzik belőle a báj és a kellem. Ha cikkem tárgyát, az MZ Troll képeit nézegetem, vagy akár családfájának felmenőit, a Berlint, Wieselt, a Pittyt, melegség járja át lelkem. Az egyik motornak mosolygós, a másiknak csodálkozó az "arca".

Átszabott menyét

A Troll elnevezés eredetéről nem foglal állást egyértelműen az IWL gyár. Egyes feltételezések szerint a stadt és a roller szavakból alakított mozaikszót takarja, mások inkább a touren-roller szóösszetételben látják a kiindulást. Egy internetes lexikon szerint a troll olyan valaki, aki előre megfontolt szándékkal rosszindulatból próbálja megzavarni a közösség nyugalmát. Nos, úgy vélem, ezt a feltételezett névadást Walter Ulbricht országában el kell vetnünk.

Az IWL gyár (Industriewerke Ludwigsfelde) járműgyártási tapasztalata 1936-tól gyűlik, ugyanis akkor hozta létre a Daimler-Mercedes ezt az üzemet repülőgép-motorok gyártására Brandenburg külvárosában. A második világháborúban közel 11 ezer hadifogoly dolgozott itt kényszermunkára vezényelve.

Szerelőcsarnok Ludwigsfeldében. Repülőmotrral kezdtek, IFA-val végeztek

Az NDK-ban a robogógyártás 1953-ban kezdődött a Pitty gyártásával. A tervezőtől megkövetelték, hogy olyan motort konstruáljon, amelyet hazai alapanyagokból lehet gyártani. Adott volt az 5 lóerős, háromfokozatú váltós MZ 125 RT blokk, erre került a fémlemezből készült felépítmény, mindez egy központi csöves, nyitott vázra szerelve. Csupán 3 évig gyártották, 11293 darab gurult le a szalagról, fekete, zöld és piros színekben, ám hamar kiderült, hogy a 139 kg tömegű motorhoz gyenge az RT blokk.

1956 májusától jött a Wiesel, azaz a menyét. A Pittynél felmerült esztétikai kifogások és az eladott darabszámból befolyó haszon új lendületet adott a robogógyártásnak. Átdolgozták a hátsó futóművet, a karosszéria első részét szebbre formázták, s kiküszöbölték a láncfeszítési problémákat. A kipufogónál egyedi megoldást találtak. A vázhoz egy dobozt hegesztettek, ebből egy csövön keresztül jutott a kipufogógáz a hangtompítóba, amit a lábdeszka alatt vezettek el a kosz távoltartása érdekében. Csökkent a motorkerékpár saját tömege is, 16 kilogrammal, mert az acéllemez borítást alumíniumra cserélték, és szerény mértékben nőtt a motorteljesítmény: 5,5 lóerőre.

Szenes Zoltán ifjúkori álma volt ez a kék-szürke Troll

1959. áprilisáig 57400 Wieselt gyártottak, és hogy milyen sikeres volt ez a modell, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a biztonság érdekében zárható oldalajtó mögé rejtették a benzincsapot, és ugyancsak a vagyonvédelmet szolgálta a zárható fedél mögött elhelyezkedő kormányzár is. A Wiesel gyártását követően kezdődött az NDK robogógyártásának aranykora. A Berlin SR59 kifejlesztésekor a külalak divatossá tétele és a gyenge pontok kijavítása mellett a gyártási idő további csökkentése is szempont volt. Az elnevezést nem bonyolították túl, SR mint stadtroller, 59 mint a gyártás kezdete. 1959 májusától 1962 decemberéig 114 ezer Berlin gördült le a gyártósorról. Ezt már nem a 125 RT blokkja, hanem egy 7,5 lóerős, 150 cm³-es, négyfokozatú váltós motor hajtotta. A motorkerékpár fényezését is a kor divatja diktálta, hiszen lehetőség volt kétféle színnel fényezett SR59-et rendelni: fehér-smaragdzöld, fehér-narancs, fehér-kék és fehér-fekete szerepelt a kínálatban.

IFA-szomszéd

A Berlin utódjának tervezése idején - mivel a "nemzetközi helyzet fokozódott" - újra megjelent a nyugati nyersanyagok importjának tilalma, ezért az importalumínium helyett ismét acéllemezből készítették a felépítményt. Az NDK-ban állandóvá vált a munkaerőhiány, amit racionalizált gyártási folyamattal próbáltak kompenzálni.

Esetünkben az ésszerűsített gyártás az MZ alkatrészek nagyarányú felhasználását jelentette a lámpáktól az elektromos alkatrészekig. A 9,5 lóerős teljesítmény, az aszimmetrikus fényszóró, a fénykürt, a hidraulikus rugóstagok, a kényelmes ülések a Berlin utódját sikert ígérő modellé tették. Az éves terv 30 ezer robogó gyártása volt és már csak egy találó márkanév hiányzott. A gyári dolgozók körében kiírt ötletbörzének a Troll 1 megnevezés lett a győztese, melynek jelentése: túrarobogó, Ludwigsfelde, 1. fejlesztés. Az északi országokba exportált robogók a Berlin S nevet kapták, mert félő volt, hogy a Troll elnevezés (mint mondavilágbeli gonosz lény), rossz hatással lesz az eladásokra.

Szputnyikkort idéz a hátsó traktus. A lámpa az MZ-ről való

1963. január 17. történetünk főszereplőjének születésnapja. Igaz, 1962. december 21-én az NDK minisztertanácsa rendeletet hozott, hogy Ludwigsfeldében a továbbiakban tehergépkocsi-felépítményeket fognak gyártani, ettől függetlenül a motorkerékpár-üzemben tovább folyt a termelés, sőt a fejlesztés is. (Milyen ismerős ez a helyzet Csepelről.)

A fejlesztési munkálatok a műanyag karosszéria, illetve az elektromos indítás irányába haladtak. A Troll árusítása sajnos vontatottan haladt. Ekkorra már megszűntek a motorkerékpárok várólistái, de az emelkedő életszínvonal gerjesztette vágy tárgya a Trabant lett. Az eladási számok növelésére megbízhatósági versenyt rendezett 1964 áprilisában a ludwigsfeldei sportklub. Az útvonal Drezda-Rostock-Drezda, ez több mint 1000 kilométeres távolságot jelent. Az első két helyezett a 200 cm³-es osztályban Troll 1 motorral induló versenyző lett, de ez sem segített. 1964. december 24-én hagyta el a gyártószalagot az 56 513. MZ Troll, amely az utolsó darab volt. Tizenegy hónappal később, 1965. július 1-jén Ludwigsfelde városi rangra emelkedett, és ezzel egy időben legördült a szalagról az első IFA W50 tehergépkocsi.

Sem az MZ Troll, sem a felmenői esetében magyarországi hivatalos importra nem került sor, a néhány hazai darabot a baráti NDK-ban dolgozó magyar munkavállalók hozták be maszekúton.

Családi robogás

A részben eredeti, barna-vajszín fényezést viselő robogót a Péli-gyűjteményben találtuk. Nem sokat tudtunk meg róla, mert egy közvetítőn keresztül jutott a tiszajenői kollekcióba, s ahogy lenni szokott, az értékes információk kézen-közön elsikkadtak. Üzemképes, jó állapotú motor, amelyet a kilométeróra tanúsága szerint csak keveset használtak korábbi tulajdonosai. A próbaúton kiderült, hogy a nyereg kényelmes és hosszú, elfér rajta akár egy háromtagú család is. Valószínűleg erre gondolhattak az Autó-Motor szerkesztői, amikor a lap 1972. októberi számában bemutattak egy házilag átalakított Troll motorkerékpárt és felhívták a figyelmet, nem javasolják senkinek, hogy a mégoly stabilnak látszó és esztétikailag is a legkorszerűbb elvek szerint épített kétkerekű járművön utasként kisgyermeket vigyen.

Egy megtermett embernek - Péli Tibor az - is kényelmes jármű

A másik modellt az egyik használt motorokat is hirdető honlapon találtam. Felhívtam a megadott telefonszámot, és rövid egyeztetés után jutottam el Dunakeszire, Szenes Zoltánhoz. Ő gyermekkora óta ismerte a kék-szürke Trollt, és egyre csak vágyakozott a nyergébe. Amikor betöltötte a 16. életévét, korengedménnyel letette a nagymotor-jogosítványt, és duruzsolni kezdett a szomszéd bácsi fülébe, lehet, hogy vannak gyorsabb motorok, az is lehet, hogy vannak szebb motorok, de neki ez a robogó a vágyai netovábbja. Láss csodát, pár hónap alatt elérte célját, és boldog tulajdonosa lett a kék túrarobogónak. Sokáig elválaszthatatlan párost alkotott a motor és új gazdája, hiszen Dunakesziről nap mint nap együtt jártak Zoltán fóti munkahelyére, de eltelt néhány év, és ezt a Trollt is elérte a tipikus NDK-s motorvégzet: gazdája vásárolt egy Trabantot.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2008. augusztusi számában jelent meg.