Menetszél

A gazdasági válság a motorpiacra is erőteljesen rányomta a bélyegét, a tavalyi év újdonságáradata után idén még a legnagyobb márkák is meglehetősen szerény újítássokkal rukkoltak elő. A Suzuki is meglehetősen egyszerűen oldotta meg, hogy fenntartsa a keresletet a már évek óta kapható 1255 köbcentis Bandit iránt, ugyanis nemes egyszerűséggel újracsomagolták. A GSX1250FA névre keresztelt cirkáló egy GSX-R szerű fejidomot és egy ugyancsak meglehetősen sportos formájú oldalidomot kapott, aminek elsősorban a túrázók örülhetnek, hiszen jelentősen javult a felöltöztetett Bandit szélvédelme.

Az idomok alatt a már jól ismert technika lapul, ami jelen esetben egy 1255 köbcentis, 97 lóerős négyhengeres motort jelent. Egy túrázásra szánt modell esetében nem meglepő, hogy egy sereg kiegészítőt is lehet hozzá rendelni, középállvány, kényelmesebb ülés, magasabb plexi és egy praktikus dobozkészlet növelheti némi pluszpénzért a motor használati értékét. Szintén új külsőt kapott a csupasz változat is, amely egy áramvonalasabb - a Gladiuson is látott - első lámpát és új műszerfalat kapott, ám technikailag itt sem változtattak semmin.

A két új modell pontos ára még egyelőre ismeretlen, a magyarországi importőr csak annyit tudott elárulni velük kapcsolatban, hogy március-április környékén érkeznek az első példányok az országba.

Visszatekintve az elmúlt egy év babettázására, nehéz megállni egy jótékonyan enyhítő dühroham kitörését, hosszasan szidva egy ma már nem létező ország motorgyártását, de leginkább azokat a lényeket és rokonaikat, akik karbantartás címén minden megtettek azért, hogy szerencsétlen Babettánk csak fémhulladékként legyen értelmezhető jelen formájában. Persze nem próbáljuk, pontosabban nem próbálom a felelősséget senkire áthárítani, annak idején én beszéltem rá a rovatunkat Gyula bácsi piros masinájára, amely akkor még reális döntésnek tűnt - babettás viszonylatban fiatalnak látszott, kevés kilométerrel és azt gondoltuk, hogy némi kis tisztogatás és reszelgetés után a világ összes útja a miénk lesz. Hát nem így történt.

Hiába szimulált jó darabig, végül nem úszta meg a műtőasztalt

A vásárlás előtti újraélesztés és hazahozatal után hamar kiderült, hogy a technikai problémák meghaladják szerény Babetta szerelési képességeinket, így néhány lerobbanás és pontosan ennyi kényszerbiciklizés után egy szervizben kötöttünk ki. Az eredmény egyszerre volt bíztató és elkeserítő. Bíztató, mert Babettánk végre az üzemszerű működés jeleit produkálta, és egyszersmind elkeserítő, ugyanis derék szerelőnktől megtudtuk, hogy a frissen szerzett Babetta meglehetősen hányatatott előélettel és ennek megfelelő műszaki állapottal rendelkezik. Az állapotfelmérés után bátran kijelenthető, hogy a műszaki érzék teljes hiánya keveredett némi barbarizmussal és egy csipetnyi rosszindulattal annak a a lelkében, aki elbarmolta a váltót, össze-vissza fúrta a kipufogót és véletlenszerűen lehegesztett egy-két dolgot a motoron.

Sajnos, a fentiek miatt egy halom alkatrész és a nagyszerviz sem volt elég ahhoz, hogy Babettánk hosszabb ideig tartózkodjon az élők sorában, bár ehhez némi elbizakodottság is hozzájárult: amikor már azt hittük, hogy motorunk egy svájci óra pontosságával működik, kiálltunk gyorsulni egy Lamborghinivel, ami akkora lelki csapást mért Babettánkra, hogy a döntő pillanatban lerobbant és szégyenszemre haza kellett vele biciklizni. Szerencsére a felgyújtsuk vagy megint megszereljük opciók közül a másodikat szavaztuk meg, így motorunk egy újabb esélyt kapva várta az alkatrész-utánpótlást. Olvasóink segítségét is kérve kikristályosodott, hogy a gyárilag is eleve rossz konstrukciónak számító, Jikov-karburátor a leggyengébb láncszem, de ha már úgy is alkatrészbeszerzésre indultunk, lendületből vettünk még egy új kipufogódobot is, leömlővel.

Talán még soha nem kapott ekkora figyelmet ez a szerencsétlen motor

A nemzetek közötti örök barátság gyönyörű példája, hogy az olasz ipar sietett a gyengélkedő csehszlovák technika segítségére, ugyanis az újonnan beszerzett Dellorto típusú karburátoron a Made in Italy felirat ragyogott. A kelet-európai motorokra szakosodott alkatrészboltban nagyon készségesen elmagyarázták, hogy az új karburátort egyszerűen csak fel kell csavarozni a régi helyére, mivel a fúvókák és minden egyéb tökéletesen be van állítva, bolondbiztos. Az autós-motoros rovat munkatársainak - beleértve engem is - meglehetősen korlátolt Babetta-szerelési kompetenciáját látva segítségünkre sietett Bányai Zsolt kolléga, aki amúgy a Videa  ügyeit egyengeti, ha éppen nem Babettát buherál a kedvünkért. A helyszín adta magát: egy steril világos hely kellett, ami nem lehetett más, mint az egyik tárgyaló, amit előzőleg azért gondosan kitapétáztunk a tisztaság védelmében. Rovatvezetőnk a rá jellemző sztoikus világszemlélettel segítette munkákat, és Görbe Nórás, meg tupírhajú, ámde hiányosan szőrtelenített hölgyek képeivel , így adva igazi maszkulin hangulatot az egyébként nem túl barátságos tárgyalónak, és néhány vidám pillanatot az azóta ott értekező kollégáknak.

Nézze meg videón is a Babettánk újraélesztését!

A karburátor le- és felszerelése, minden előzeteses félelmeink ellenére pofonegyszerűnek bizonyult, csupán egy lehegesztett csavar okozott látszólag megoldhatatlan problémát, ám szerencsésen túllendültünk rajta, hogy utána már szinte gyerekjáték legyen lecserélni a kipufogót. Az új karburátor tiszteletére a gyertyát is kicseréltük, amelynek vastag fekete koromrétege árulkodott a régi karburátor gyengeségeiről. A jó kétórás buhera után teljesen érthető izgalommal tuszkoltuk a liftbe a késznek ítélt Babettát egy sorsdöntő főpróbára. Nehéz leírni annak a pillanatnak az örömét, ahogy - némi tologatás és pedálozás után - beindult a mélygarázsban, ráadásul jól érezhetően megtáltosodva. Olyannyira, hogy gyakorlatilag csak teljesen gázon tudott pöfögni, amit nem a fennakadt gázbovden, hanem a karburátor hibás beállítása okozott. És akkor, innentől kezdve megint csak széttárjuk kezünket a drága olvasók felé: tessék nekünk megírni, hol és hogyan tudjuk belőni a Dellorto-karburátorunkat, hogy végre üzemszerűen működjön az az átkozott, ámde így is hőn szeretett Babettánk! Az életmentő leveleket a motor@origo.hu címre várjuk.

A művelet előtt az autót műanyag fóliával fedték le, hogy a megolvasztott édesség ne tehessen kárt benne. Összesen 175 kilogramm csokit öntöttek a sportkocsira, a nehézséget az okozta, hogy a lámpáknál stílszerűen fehér csokoládéra volt szükség. Jan Blancke "csokoládéművész" állítólag 1100 tábla csokoládét használt fel legújabb műve megalkotásához.

Ennél kényelmesebben és gyorsabban városban nehéz közlekedni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Alapvetően nem vagyok robogópárti - ha már kétkerekű, akkor az legyen egy rendes motor, amelyen lehet váltani, és nem úgy ül rajta az ember, mint egy vécédeszkán. Aztán eltöltöttem pár napot az új Honda SW-T 400-on, és alig akartam visszaadni, amin a mai napig csodálkozom. A formája alapján szinte biztos, hogy nem ezt választanám a népes konkurenciából. Igazából belekötni nem tudok, de ami a nagyobb baj, dicsérni sem igazán, mert miután visszaadtam, már csak annyi maradt meg bennem a formájáról egy perc elteltével, hogy nagy, fehér és olyan kellemesen semmilyen volt. Ha valaki pisztolyt nyomna a fejemhez, még talán annyit ki tudnék nyögni, hogy a fejidoma oldalról pont olyan púpos, mint a Fireblade-é, de ezek után valószínűleg egy erőltetett mosoly keretében várnám a dörrenést. Egyszer leparkoltam vele egy bevásárlóközpont elé néhány motor mellé, de mire visszaértem, már egy kupac nagyrobogó ált körülötte. Ha nem ebben - az egyébként nagyon szemrevaló - fehér színben pompázott volna a tesztmotor, akkor nagy valószínűséggel még mindig ott bolyongnék a sok ezüstmetál, cicaszemű robogó között a slusszkulcsot próbálgatva. Persze valahol meg tudom érteni a Hondát, hogy biztosra mentek a külsővel, pláne manapság, amikor egy extravagáns megjelenés talán több vevőt riasztana el, mint amennyit becsábít a szalonokba.

Felirat nélkül, nehéz lenne megmondani, hogy melyik japán márka gyárában készült

Technikai paramétereivel ugyanakkor már kilóg a konkurencia közül az SW-T 400, ugyanis a nevében lévő T betű az angol twin, azaz iker szó rövidítése, ami arra utal, hogy egy sorkettes motor dolgozik benne. A nálunk kapható négyszázas nagyrobogók kivétel nélkül egyhengeresek, így a Honda unikálisnak számít ebben a méretosztályban. A két henger gyakorlati haszna abban nyilvánul meg, hogy sokkal kulturáltabban, szinte varrógépszerűen dolgozik a motor az egyhengeresekhez képest, és még a fordulatszám felső tartományában sem erőtlenedik el olyan látványosan, ahogyan teszi ezt a konkurencia. Ezt jól szemlélteti, hogy akár 160 km/óra fölé is tornázhatjuk a sebességmérő mutatóját, ráadásul ezt a tempót tartani is tudja a motor. Utazótempónak mégsem ezt ajánlanám - azon túl, hogy tilos ennyivel menni közúton -, mivel ekkor már vészesen imbolyog alattunk a hatalmas test, 110-120 km/órás tempóval viszont a világ végére is kényelmesen elpöföghetünk.

A hatalmas plexi 120 km/órás tempóig tökéletes szélvédelmet biztosít

Az üléspozíció az én 187 centiméteres magasságommal is tökéletes volt, pedig féltem, hogy jön a tipikus robogós parajelenség, mikor is az első lassú kanyarban hanyatt akarok esni, mert a kormány vége hozzáütközik a térdemhez. Szerencsére a Hondán ez a veszély nem állt fenn, köszönhetően a kellemesen alacsony üléspozíciónak. Nem csak az ülés, de az egész motor súlypontja is alacsonyra került, így már-már valószínűtlenül könnyű irányítani az amúgy meglehetősen nagydarab Hondát. Ledöbbentem, amikor a teszt megíráshoz előkerestem a műszaki adatokat, és megakadt a szemem a 250 kilogrammos menetkész tömegen; visszagondolva érzésre jóval kevesebbre tippeltem volna. Elindulás után valahogy elveszti a súlyát az SW-T 400, és onnantól kezdve úgy viselkedik, mint egy átlagos robogó, amellyel kötelező befurakodni a legkisebb helyekre is.

Gyári videó a Honda SW-T 400-ról

Bár a nagy test elsőre ijesztő lehet, egy kis összeszokás után nincs vele gond, ahol a kormány átfér, ott átsiklik a maradék is, beleértve az utasnak kihajtott lábtartókat is. A magas gyári plexi közel tökéletes szélvédelmet biztosít még nagy tempónál is, olyannyira, hogy nem elölről érkezik a menetszél java, inkább azt érezni, hogy - a visszafelé kanyarodó légörvények keltette szívóhatás miatt - felsőtestünket és bukónkat előrenyomja a huzat. A nagy testnek szerencsére előnyei is vannak, az ülést felhajtva hatalmas üreg tárul fel, ahová két zárt bukót is betehetünk. Apróbb tárgyaknak, kesztyűnek, pénztárcának két kis rekeszt alakítottak ki a kormány mögött, amelyeket csak akkor lehet kinyitni, ha a slusszkulccsal kireteszeltük a motort. A Honda nagyrobogójának műszerfalát egy autó is megirigyelhetné, a letisztult és szimmetrikus műszerekről és a középső kis egérmoziról az összes lényeges információt megtudhatjuk, amibe még a külső hőmérséklet is beletartozik.