Menetszél

Az eddigi tapasztalatok alapján a hölgyek odavannak ezekért az idomokért
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)

Valljuk be, egy autós-motoros újságíró élete meglehetősen rózsás képet fest a külvilág felé: a tavasz beköszöntével felül az istenadta egy vadonatúj motorra, használja néhány napig, majd azzal a lendülettel átül egy másik új modellre, és ez így megy egészen késő őszig, amikor is folyatódik ugyanez a kemény munka, csak autókkal. Ennek a csodálatos létformának az értelme írott tesztek formájában ölt testet, amelyekből ugyan rengeteg hasznos dolog kiderül az aktuális járgányról, ám az soha, ami a tesztet olvasó leendő tulajdonosokra vár: az együttélés öröme vagy nyűge. Ezen a hiányosságon próbálunk most változtatni, igaz egyelőre csak egy motor esetében, ám azt igyekeztük úgy kiválasztani, hogy egy igazi "tömegmodell" legyen. A Suzuki Gladius reményeink szerint ilyen, hiszen viszonylag kedvező áron mérik, és remek V2-es motorjának köszönhetően barátságosabb, mint egy nyolchetes vizslakölyök.

180 centiméteres magasság fölött már rövid távon is zavaróan alacsony lehet az üléspozíció
Még több kép a tavalyi tesztelésről a galériában, kattintson a képre!

Tavaly már járt nálunk a képeken látható kék-fehér Gladius, sőt már az egyhetes közúti teszt előtt is ráülhettünk a Hungaroringen, ahol az ezres GSX-R bemutatójához statisztált. Szegény tesztmotor kálváriája az újságírókkal késő ősszel ért véget, miután az összes motoros médium megkínozta egy kicsit, októberben vonulhatott vissza megérdemelt téli pihenésére, hogy a tavaszt a magyar Suzuki Zrt. egy bájos munkatársának szolgálati motorjaként kezdje. A motor legnagyobb pechjére nem sokáig tarthatott ez az idillikus állapot Szentendrén, ahol , ugyanis ismét csomagolnia kellett, és átköltöznie az [origo] garázsába.

Sajnos az első fékek pont olyan gyengén fognak, ahogy kinéznek

Amikor elhoztuk, közel 11 ezer kilométer volt az órájában, ami kívülről csak a gumikban hagyott nyomott, ugyanis alig maradt valami az amúgy remekül tapadó Dunlop Sportmaxokból, de ezt leszámítva makulátlan állapotban volt a Gladius, ami egy nyugdíjas tesztmotortól nem kis teljesítmény. Az első kilométerek alatt rögtön visszatértek a tavaly nyári emlékek, és kopott gumi ide vagy oda, a Gladiust ugyanolyan könnyedén lehetett terelgetni a forgalomban, mint legutóbb. Lehet, hogy csak bemesélem magamnak, de szerintem sokat javult a motor orgánuma a belerakott kilométereknek köszönhetően. Túl sok hangja ugyan most sincs a nem túl szép formájú kipufogónak, azonban valamivel dörmögősebben és karakteresebb szól, mint amire emlékeztem. A 645 köbcentiméteres blokknak is jót tett a bejáratás, tavaly is meglepően finoman működött, így 11 ezer kilométerrel az órában pedig V2-es mivoltához képest már-már döbbenetesen selymesen jár. Nem mellesleg ez a kis V2-es motor a Gladius legszerethetőbb eleme, ugyanis olyan barátságosan és egyenletesen adja le a teljesítményét, hogy az szinte megható. Városi használatra ennél ideálisabbat nehéz elképzelni, pont ott produkálja magát legjobban a motor - három- és hatezer között -, ahol a legtöbbet használjuk.

Jól áll neki ez a kétszínű fényezés

Az első tankolásnál is a tavalyi értéket hozta a Gladius: 4,6 literes városi fogyasztás jött ki meglehetősen forszírozott használat mellett, ami parádésnak mondható. Hamarosan elvisszük a motort a kötelező, 12 ezres szervizre, amelynek örömére új gumikat is kap, így némileg a fenntartási költségekbe is bepillantást nyerünk. Folytatás hamarosan.

Suzuki Gladius női szemmel