Menetszél

Egészséges versenyszellem, de baráti hangulat uralkodik a Yamaha bokszaiban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Yamaha magyarországi importőre 2008-ban hozta létre az R-széria kupát, hogy versenyzési lehetőséget biztosítson az ilyen irányú ambíciókat dédelgető Yamaha-tulajdonosoknak. A sorozat hamar népszerűvé vált, köszönhetően annak, hogy csak amatőr motorosok nevezhetnek a futamokra meglehetősen egyszerű és olcsó feltételek mellett. Tavaly még egyszerre léptek pályára - de külön értékelték - a hatszáz köbcentis R6-osok és az ezres R1-esek, idén viszont már külön tartották a két kategória edzéseit és versenyeit, annyira felduzzadt a létszám. A Yamaha vezérképviseletének megvan az a jó szokása, hogy egy-egy motort saját maga is indít kategóriánként, amelyen rendszerint újságírók ülnek, így - bár nincsenek versenyzési ambícióim és túl sok pályamotorozási tapasztalatom - egyszer csak ott találtam magam egy kora reggelen a Hungaroringen, és azon izgultam, hogy le ne késsek az időmérő edzésről.

Amatőr versenysorozat ide vagy oda, meglehetősen profi bokszot épített ki a Yamaha ki a futam napjára a Hungaroringen, ami már eleve megemeli egy versenypályát és környékét csak tévéből látott motoros pulzusszámát. A versenynap felépítése szintén a profikat idézi: reggel szabadedzés kategóriánként, majd dél környékén időmérő, amelynek eredményei döntik el a délutáni rajtsorrendet. Mivel idén csak két nyílt napra jutottam ki a ringre, valamint életemben először ültem a 46-os rajtszámú R6-os Yamahán, az edzéseken csak arra koncentráltam, hogy ismerkedjek a motorral, lehetőleg ne dobjam el és ne tartsam föl a többieket, akik szemmel láthatóan elég komoly tempóban kergették egymást - legalábbis hozzám képest. Ezek után kifejezetten elégedett voltam a rajtrács legutolsó helyének megszerzésével, mivel csak egy másodpercre voltam az utolsó előtti helyezettől, ami furcsamód óriási bizakodással töltött el, és tűkön ülve vártam a délutáni futamot.

Néhány mázlistának még esernyőt is tartottak a feje fölé

Annak ellenére, hogy a rajtrács végéről figyelhettem a versenyre felsorakozó mezőnyt, úgy izgultam, mintha óriási tétje lenne a futamnak. Minden pont olyan volt, mint a nagyoknál: a menőbbek az utolsó pillanatig rajtahagyták a gumimelegítőket az abroncsokon, és egy-két mázlista mellett lengén öltözött lányok tartották az esernyőket. A rajtot olyan jól elcsíptem, hogy a célegyenes végéig a mezőny közepéig küzdöttem fel magam, az első kanyarban szintén négy-öt motorost sikerült kikerülnöm, majd hirtelen rájöttem, hogy ez még csak a bemelegítő kör, és faarccal én is elkezdtem jobbra-balra döntögetni a motoromat. Így visszagondolva talán még kínosabb, mint akkor ott, a bukósisak alatt vörösödve. Miért is ne lett volna bemelegítő kör, ha az R-széria futamai pont úgy zajlanak, mint egy profi motorversenyen.

Itt már leesett, hogy ez még csak a bemelegítő kör

A "második" rajtot természetesen már egyáltalán nem kaptam el olyan jól, de három kolléga mellett így is elmentem a célegyenesben, igaz ezek közül az egyik pár kanyar után visszaelőzött, majd szép lassan el is távolodott, akárhogy próbáltam kapaszkodni. Ezek után meglehetősen eseménytelenül telt el a tízkörös verseny, mivel a két mögöttem lévő két versenyző nem ért utol, az élmezőny meg folyamatosan távolodott, így kozmikus magányban róttam a köreimet, és azon rettegtem, mikor kezdenek el lekörözni. Szerencsére ez csak az utolsó körben kezdődött, mikor is az első három helyezett elszáguldott mellettem, de velük együtt szerencsére a kockás zászló is feltűnt, így nem gázolt át rajtam mindenki. Így ért véget életem első motorversenye, és annak ellenére, hogy csak a sereghajtók hálátlan feladatát végeztem, úgy érzem, menthetetlenül megfertőződtem. Ilyen mennyiségű adrenalint csak akkor kapok legközelebb, ha ismét a rajtrácson várom a lámpák kialvását, persze csak a bemelegítő kör után.

A rajtszám, mint Rossié, a tempó sajnos már nem annyira

Meg kell még említeni, hogy a bokszokban - az egészséges versenyszellem mellett - kifejezetten baráti hangulat uralkodott, mindenki készségesen segített bárkinek, alkatrésszel, gumimelegítővel, vagy csak egyszerűen egy hasznos tanáccsal. Az edzések és a futamok során mindenki talál magának nagyjából hasonló tudású ellenfelet, akivel végig tudja meccselni az egész napot, így unatkozni garantáltan nem fog, hacsak nincs úgy lemaradva a többiektől, mint én voltam. A mezőny eleje kétperces köridőket karistol a hatszázasoknál, míg a vége ennél mintegy húsz másodperccel lassabban ér körbe, amiből látszik, hogy meglehetősen tág határok között mozog a résztvevők tudása.