Az újjáélesztett Yamaha Ténéré ott folytatja, ahol legendás elődei abbahagyták: egy kis felkészítés után elindulhatunk vele a Dakar-ralin, míg az év többi részében közel tökéletes ingázó és kirándulómotor. Itthon egyenesen receptre kéne osztogatni, mivel a nyergében úgy tűnik, Magyarországon nincsenek rossz minőségű utak, megsüllyedt csatornafedelek és alattomos fekvőrendőrök. És ami a legfontosabb: Vader nagyúr gyári tartozék a motorhoz.



Fotó: Nógrádi Attila [origo]

180 centiméter alatt csak sámliról lehet felszállni rá
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A képeken csak egy filigrán túraendurónak néz ki a Yamaha tavaly feltámasztott modellje, ám ez ne tévesszen meg senkit: a Ténéré a valóságban olyan magas, hogy simán felkeltheti a fészekrakásban érdekelt gólyapárok figyelmét. A márka hazai képviseletének zsúfolt garázsában szó szerint kilógott a többi tesztmotor közül, így meglehetősen egyszerű feladat volt megtalálni. Felkászálódni rá sajnos már nem volt ilyen könnyű, a magas nyereg miatt csak egy majd fejmagasságba indított köríves rúgással lehet ráülni, ezért ha nincs a hátunk mögött pár év versenyszerű küzdősport, nem árt a motorozás előtt egy kicsit bemelegíteni.



Az első, Párizs-Dakar ralit is megjárt Ténérének még 30 literes volt a tankja


A Ténéré története több mint harminc évre nyúlik vissza, ugyanis a modell őse, az XT500 1976-ban jelent meg. Ebből a strapabíró egyhengeres enduróból fejlesztették ki 1983-ban az első Ténérét, amelyet rögtön bedobtak a mélyvízbe és elindították az akkor fénykorát élő Párizs-Dakar ralin. Az évek során számos újítást hajtottak végre a típuson, amely néhány év kihagyás után 2008-ban tért vissza a kereskedésekbe.



Akik túljutottak az első próbán és felküzdötték magukat a 895 mm magas nyeregbe, meglehetősen kellemes helyen találják magukat: a nyereg kényelmes, a lábtartók úgy helyezték el, hogy még hosszabb távon se gémberedjen el a lábunk, és a meglehetősen széles kormány is olyan magasan van, hogy egyenes háttal tudunk utazni. Az apró, de magas fejidom és a kis plexi a várakozásokon felül teljesített, még autópálya-tempónál is elterelte rólam a menetszél nagy részét, az pedig külön figyelmesség, hogy a Yamaha formatervezői Darth Vader fejét is belecsempészték a fejidomba. Ez persze csak számára lehet rossz hír, de mivel ő amúgy is egy messzi-messzi galaxisban él, igazából nem fontos.

Forrás: [origo]

Nem tudjuk, Vader nagyúr hogy funkcionál a menetszélben. A Yamaha jól


A 660 köbcentis egyhengeres blokk régi ismerős, ilyen dolgozik az XT 660 R-ben vagy az MT-03-ban is, őszinte, elnyűhetetlen darab óriási színészi képességekkel megáldva. Alapjáraton légkalapácsként dübörög, háromezres fordulatig csak egy kedvetlen favágó szerepét hajlandó eljátszani, csapkod össze-vissza, de nem sok mindent csinál, efölött viszont megtáltosodik, és nagyjából hatezerig vad vágtatásba kezd, majd mindez szép lassan átmegy egy elkeseredett halálhörgésbe, és a motor bár bömböl, de igazából nem csinál semmit legfölül. A fenti - tipikusan egyhengeres motorokra jellemző - karakterisztika öt perc alatt megszokható, másik öt kell hozzá, hogy megszeressük. Csak arra kell figyelni, hogy a fordulatszám ne essen háromezer alá, mert akkor jön a csörömpölés és rángatás.


Gyári videón a Yamaha Ténéré

Érdekes módon a Ténérében ugyanaz a 48 lóerős blokk van, mint az XT 660-ban, ám a yamahások érezhetően finomítottak rajta egy kicsit, mert sokkal kulturáltabban jár és adja le az amúgy nem túl nagy teljesítményét. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nehezebben lehet vele egykerekezni, ám akinek erre van affinitása, az nyilván úgy is megoldja egy kisebb áttétellel, mindenki más meg csak örülhet, hogy az erőteljes kigyorsítások közben a földön marad a 21 colos első kerék.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]

A gyári gumikkal csak földútra merészkedjünk, bütykössel viszont csodákra lehet képes


Az érdekes formájú kipufogóknak döbbenetesen jó hangjuk van, gyári rendszert így visszadurrogni még nem hallottam gázelvételnél, ezért tuning kipufogóra gyakorlatilag felesleges költeni. A gyári extrák közül sokkal inkább a bukócsőnek (46 ezer forint) és az alsó motorvédő lemeznek van inkább értelme (46 ezer forint), különösen, ha időnként terepezni is szeretnénk. A fenti extrák nélkül sem teljesen védtelen a Ténéré: hatalmas műanyag bukógombák védik a tank fényezését, így egy kisebb esés, borulás meg sem kottyan a motornak. Kedves, de adott esetben létfontosságú apróság lehet, hogy a váltókar vége is felhajlik, így csökkentve a letörés kockázatát egy esés során.