Menetszél

Ez a látvány fogadja a belépőket a balassagyarmati pincében

- Szeressük mink a motrokat - mondja védekezőn magyarázkodva a középkorú férfi, aki két fiával ballag végig a Pannóniák előtt. Épp az imént kezdte a kipufogószelepet keresni a T5-ösön, szóval szinte biztos, hogy a család nőtagjai a szomszédos áruházban költik a pénzt, a férfiak meg addig a pincébe húzódtak a hőség és az unalom elől. Mentségükre legyen mondva, komoly érdeklődést tanúsítanak, kérdeznek derekasan, hogy leplezzék hozzá nem értésüket. A hőség azért nem veszélyeztet minket, mert pincében vagyunk, Balassagyarmat egyik legrégibb háza alatt, ahol 200 négyzetméteren magyar motorkerékpárok pihennek a boltívek oltalmában. Korábban kocsma meg pizzéria volt itt, most egy alapítványnak adta bérbe az önkormányzat két esztendőre.

- Hatévi kilincselés után kaptuk meg ezt a helyiséget, minthogy a városvezetés fantáziát látott a motorkerékpár-kiállítás ügyében. Március 15-én nyílt, s azóta sokan látták a gyűjteményt, csak a megnyitón háromszázan voltak - foglalta össze a küzdelmes próbálkozások után történteket a múzeum mindenese, Szakács László. Mint megtudtuk, a csütörtökön délután és szombaton nyitva lévő kiállítás látogatottsága több tényezőtől függ, egyebek között az időjárástól, de még a hónap végétől is, mert sokan azt hiszik, belépődíjas a tárlat, holott nem kérnek pénzt a látogatóktól.

Amikor Szakács László először lement a nehezen megszerzett pincébe, húszcentis vizet látott mindenfelé, mert vízcsőtörés volt valahol a házban. A víz kiszivattyúzása után kezdődhetett a takarítás, majd a vízvezeték-szerelői, villanyszerelői munkák, azután a tapétázás és a festés. E feladatok legtöbbjét maga végezte el.

Vízhűtésre alakított blokk, a Csabai-féle tuningmotor és a két, versenyeken használt P20

A hősi küzdelemnek most már nyoma sincs, minden rendezett és elegáns, a világítás ugyan gyér, de hamarosan lámpák kerülnek a tárlókba, és akkor könnyebben lehet böngészni a régi, gyári rajzokat és prospektusokat.

A kiállított motorkerékpárok Szakács László tulajdonában vannak, ő gyűjtötte össze őket, legtöbbjüket fellelési, restaurálatlan állapotban mutatja be a közönségnek. Összesen 24 Pannónia látható, hat mellett oldalkocsi is áll, két utánfutó és számos kisebb exponátum teszi teljessé a képet.

A bemutató egy eredeti állapotú TL-lel kezdődik, amely 1956. márciusi. A sorban mellette áll egy TLT, majd egy PTLT/S jelzésű modell (vázszáma PTLT 0429, motorszáma PTLT-S 0033), amely valószínűleg kísérleti példány, próbamotor. Érdekes ritkaság az 1958. márciusi TLT, amelynek benzintartálya aszimmetrikus betöltőnyílású, és az 1959-es TLF De Luxe mellé kötött Szentesi oldalkocsi. Láthatunk Motorkulit 1970-ből, 1962. áprilisi T1-est a forgalmiban Csepelként megjelölve, OK-3 oldalkocsival szerelt, 1964. októberi T2-est és 1972. májusi T5-öst, amely Litvániából érkezett haza. "Börzén vettem, sok kókányolást, drótozást kellett rajta megszüntetni."

Szentesi oldalkocsival szerelt T1

A Pille utánfutó mellett egy 1964-es T8 (motorszám 4 071417), fényvetős lámpával, Danuvia-karokkal, fényszóró-állító csavarral, ahogy illik. Egy másik T8 már 1966. márciusi, ennek motorszáma 6 03 0969. Az 1971. augusztusi P10H szobában töltötte az utóbbi évtizedeket, ezért mindössze 19 ezer kilométer van az órájában, P12-est pedig láthatunk 1974-ből kettőt és 1975-ből kettőt. Az 1975. májusi P12 a MÁV Lakitelki Pályafenntartó Üzem motorja volt, műanyag első sárvédővel. "Három fekete P12-esem volt, kettő határőrségi, egy MÁV-os. Mindhárom motor fekete, műanyag első sárvédős, ferdén vágott hangtompítós."

Az egyik P20-ason a típustáblán 1966-os szám látszik, de a motorszám 70 03 1876, míg egy másik, 1970 júniusából való P20-as típustáblájába már beütve szerepel az évszám. A legfiatalabb Pannónia 1974. februári P12-es. Minden motor mellett kis tárló, amelyre felkerültek a fontosabb műszaki adatok, mellette az indítókulcs és a forgalmi engedély (ha megmaradt).

A kiegészítők sorában tűzoltószivattyú Pannónia ST 250 motorral, krossz-Pannónia blokkja, piezoelektromos diagnosztikai műszer, amellyel a szívócsatornában, a hengerben lévő nyomást lehetett mérni, valamint a Schenk gyártmányú fékpad maradványai. Utóbbi két tárgy a hajdani Kísérleti Üzemben állt szolgálatban, és jelentős összeg ellenében került a gyűjteménybe. A felajánlás ritka eset, motorkerékpárt még senki nem juttatott a gyűjteménynek ingyen, kisebb dolgokat azonban néhanapján igen. "A héten jött egy idős úriember, aki körülnézett, és később visszajött képekkel és egy motorosszemüveggel" - melengeti az emberiségbe vetett hitét Szakács László, aki Balogh Ádámmal együtt rendezte be a kiállítótermet. Szombatonként Ádám dolgozik ("nem társadalmi munkában, de majdnem").

Magyar, cseh, NDK-s sisakok és szemüvegek a hatvanas évekből

A versenyrészlegben P20-as blokk - Csabai Béla tuningolta hajdan a Zalkában -, két P20-as versenygép, az egyikkel Györkös Nándor gyűjtötte a bajnoki pontokat egykoron. Ez a téma, mármint a motorversenyzés Pannóniával itt nagyon is helyénvaló, ugyanis 1973-ban országos bajnoki futamot rendeztek Balassagyarmaton. A szériagépek kategóriájába néhány helyi srác is benevezett, egyikük harmadik lett. A témáról hamarosan olvashatnak majd a Veteránban, legalábbis Szakács László egy cikket ígért nekünk erről.

Reméljük, csak az írás elkészülte után kezd majd motorkerékpár-felújításba, ugyanis még 11 gépe van, amelyeket restaurálnia kell kiállítás előtt. "Nem lesz egyéb, csak Pannónia, abból sem lehet összegyűjteni az összest" - mondta rezignáltan. Ja, és a pincének van egy oldalága is.