Menetszél

Amerre nézünk, arra megy a motor is, jelen esetben egyenesen
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Egy éve működik Magyarországon a Honda Safety-Hungary nevű motoros vezetéstechnikai iskolája egy gokartpálya szomszédságában, a tízedik kerületi Kozma utcában. A képzés elindulásánál mi is ott voltunk tavaly nyáron, azóta több száz motoros koptatta fényesre a CBF 500-as tanulómotorok bukócsöveit, ami nem azt jelenti, hogy sokan feldőltek velük, hanem azt, hogy rengetegen megtanulták, milyen mélyre lehet döntetni a motorokat.

Bár az iskola tananyaga elsősorban azokat a hiányosságokat igyekszik pótolni, amelyek a hivatalos jogosítványszerzés után maradtak, a rutinos motorosoknak is tud újat mutatni. Erre jó bizonyíték volt a tavalyi bemutatkozó sajtótájékoztató, ahol a legtöbb gyakorlattal - velem az élen - meggyűlt a baja a motoros újságíróknak. Az esetből okulva visszaültem a tanulópadba, és elvégeztem az alapszintű, kétnapos kurzust.

Egy kis tornával indul a gyakorlati képzés

Rövid bemutatkozás után elméleti alapokkal indul a tanfolyam, átrágjuk magunkat a védőfelszerelések fontosságán és megfelelő használatán, majd megismerjük a motor alapvető részeit, mire kell figyelni és ellenőrizni a mindennapos használat során. Ezután a helyes üléspozíciót mutatják be az instruktorok, majd mindenki legnagyobb meglepetésére egy kis bemelegítő torna következik - mint később kiderült, nem véletlenül. Csak ezek után kezdünk neki a gyakorlati feladatoknak, természetesen protektorokkal felvértezve. Védőfelszerelést ad az iskola, csak kesztyűt és magas szárú cipőt kell vinni, ennek ellenére a legtöbben ezt nem igénylik, mivel eleve motorral, beöltözve érkeznek.

Operatőrünk az épségét tette kockára a fenti videó elkészítéséért

Az első gyakorlat egy egyszerű szlalomnak tűnik, ám a hat méterre rakott bóják között nem csordogálni, hanem gyorsítani és lassítani kell, ami nagyon finom összhangot igényel a gáz- és fékkezelés között. Ezt az instruktorok megalázó pontossággal be is mutatják, úgy jár alattuk a szolgálati CBF 1000, mintha csak egy játékmotor lenne, és időnként hangosan le-leér a bukócső alja. Az első menetben kiderült, hogy szinte mindent rosszul csinálok, nem használom a hátsó féket, helytelen a testtartásom, de ami a legrosszabb, mindig az éppen előttem lévő bóját bámulom, ami miatt garantáltan el is kaszálom. "A motor arra megy, amerre mész, ezért szlalom közben csak a szemed sarkából láthatod az éppen kikerülendő bóját. Mindig három-négy akadállyal járj előrébb a tekinteteddel!" - bíztat Ákos nevű oktatóm, aki bátorításként hozzáteszi, hogy fél év kemény munkával már megközelíthetjük az ő szintjüket, már ami a szlalomot illeti.

Készül a pálya, természetesen motorral

Az eltolt szlalom nevű feladat könnyebbnek tűnik, ám az első próba után kiderül, hogy mégsem olyan egyszerű a kibójázott szűk íveken fordulni. A titok nyitja itt is a finom gázkezelésben, a megfelelő hátsófék-használatban és a tekintetben van. Oktatóink ezt is egy másik dimenzióban adják elő, mi viszont szépen átrendezzük a puha gumiból készült bójákat. A két instruktor fáradhatatlanul állítja vissza a pályát, természetesen mindezt motorral, fél kézzel, a motor oldaláról lelógva, a világ legtermészetesebb módján. Néhány kör után kezdek ráérezni a dologra: a kissé darabos CB 500-on egyesben, stabil gázon kell végigmenni, különben rángat a kéthengeres blokk és letérek az ívről, a sebességet a hátsó fékkel kell beállítani, miközben tudatosan fel kell nézni a következő kanyarra.

Mire kezdünk elszédülni a sok szlalomtól és kanyarodástól, jön a megállás gyakorlása, amely során az első, a hátsó és a két fék együttes használatát tanítják és finomítják. Én két ujjamat mindig a fékkaron tartom, utcán így tudok a leggyorsabban reagálni egy-egy váratlan helyzetre, ám mint megtudom, ez helytelen, fékezni négy ujjal kell - így a leghatékonyabb, ráadásul nem húzom rá fékkart a többi ujjamra - és alapesetben csak a gázkart markolom. Ugyanez igaz a kuplungkarra is: csak akkor lehet rajta az ember keze, ha használja, minden más esetben a kormányt kell markolni, mert így nem kapja ki a kezünkből a motort egy alattomos aknafedél. Nem kell hozzá sok fékgyakorlat, hogy rájöjjünk, a leggyorsabban akkor állunk meg, ha mind az első, mind a hátsó féket egyaránt használjuk - persze nem mindegy, milyen arányban, mert könnyen blokkolhatjuk a kerekeket, aminek rendszerint hatalmas esés a vége.

Az ábrán egyszerűnek tűnik a fékezés

A nap végére egy igazi csemege vár ránk: a jávorszarvasteszt. Oktatóink természetesen ezt is bemutatják, stabil gázon közelednek egy bója felé, majd az utolsó pillanatban kibillentik a motort és kikerülik az akadályt, és úgy mennek tovább, mintha mi sem történt volna. Kívülről úgy tűnik, mintha kirántották volna a talajt a motorjuk alól, de aztán valahogy mégis kiegyenesedik a paripa. Ezt az életmentő feladatot érdemes begyakorolni, a kormány egyik végét kell meglökni, majd az egyensúlyból kibillent motort tovább kell kormányozni a megfelelő irányba. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, ám addig kell gyakorolni, amíg reflexből megoldjuk, ha kiugrik elénk valami vagy valaki.

A számtalan próbakör közben fel sem tűnt, hogy szépen ráesteledett a csapatra - ahhoz képest, hogy iskolában vagyunk, elrepült az első nap. Mindenki fáradtan kászálódik le a motorról, hogy utána ráüljön a sajátjára. Tanáraink fel is hívják a figyelmünket, hogy hazafelé ne gyakoroljuk frissen szerzett tudásunkat az aknafedelek között, "hagyjuk inkább leülepedni a tanultakat".