Végignyálaztunk egy rakás hirdetést, legalább ennyit telefonáltunk, majd elmentünk Babetta-nézőbe, hogy végül megvegyük Gyula bácsi piros csodáját, amelyet szó szerint életre kellett tekerni. Rutinból elvittük szervizbe egy alapos átnézésre és tisztításra, de végül majdnem annyit költöttünk rá, mint amennyibe került. Sokan kérdezték: miért pont ezt kellett megvenni és egyáltalán kellett ez nekünk? Kellett.



Némi magyarázat a vásárlásra: fontos preferencia volt, hogy a motor jó állapotban legyen, hiszen egyikünk sem rendelkezett mélyebb Babetta-szerelési ismeretekkel, de legalább ilyen sokat nyomott a latba, hogy minél fiatalabb, lehetőleg 210-es típus vegyünk, elvégre egy "sereg dolgot" korszerűsítettek rajta. Ez az oka annak, hogy nem a tökéletes állapotúra restaurált bordó veteránt vettük meg, amely igaz, hogy az első pedálmozdulatra indult, ám a nyergében érezni lehetett, hogy 33 kemény év van mögötte. Az emelkedőn csak lépésben ment fel, és sík úton is csak egy tempós biciklizés sebességét értük el vele. Ez egy kert- vagy kisvárosban lehet, hogy tökéletes, nekünk a városi dzsungelharchoz viszont ennél több kellett.

A garázsból kitolt roncs szóba sem jöhetett, és bár elsőre Gyula bácsi Babettája is nehezen akart beindulni, ám ez nem is csoda egy év álldogálás után, sőt kifejezetten pozitívnak vettük, hogy egyáltalán életre kelt némi huzigálás hatására. Ugyancsak jó pont volt, hogy Gyula bácsi egy rakás pénzt költött előzőleg a motorra, azt viszont nem tudhattuk, hogy a "gondos szervizben" maradandó károsodást szenvedett szerencsétlen Babettánk.

Vettünk tehát 38 ezerért egy viszonylag fiatal és jónak vélt Babettát, amire még rá kellett költeni 30-at, hogy használható legyen, így jelenleg 68 ezernél tartunk. Ez a terveinkhez képest sok, nem erre számítottunk, kár lenne tagadni, de még így is csak egy közepes bicikli áránál tartunk, és van egy TUTIRA üzembiztos Babetta a garázsunkban.