A legújabb hatszázas GSX-R mindent tud, amit egy rendes japán sportmotornak tudnia kell: kicsi, könnyű, szinte magától kanyarodik és a motorja érezhetően akkor boldog, ha kihajtjuk a lelkét. Tisztelt rendőrség, hova küldhetem a jogosítványomat?



Kétévente új motor

Fotó: Nógrádi Attila [origo]


A fehér felnik tisztán tartása lehetetlen feladat, pedig bitang jól néznek ki
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)



Kirijama Kazuo fejlesztőmérnök levele Kitano Jukikóhoz

Drága, rég nem látott kis feleségem, Jukiko!

Tudom, azt ígértem, mihelyt befejezzük a 2008-as GSX-R-eket, rögtön hazautazom, és elmegyünk a gyerekekkel pihenni Okavába - azonban korántsem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztem. A munkafázist lezáró teázáson Mimura Sindzsi csoportvezető úr megmutatta a 2010-es modell skicceit, és éreztem, maradnom kell. Ó Jukikó, ha tudnád, mennyit tépelődtem a liftben, útban felfelé az irodámba, lehúzzak-e még két évet szabadság és család nélkül, de amikor beléptem a szobámba, már biztos voltam magamban: itt a helyem! Korábban írtam már, mennyire megrázott minket Hatagami Tadakacu kollégánk patikamérleges harakirije, mert nem tudta teljesíteni a súlycsökkentési vállalásait, és az idei modell két kilót hízott! Személyes küldetésemnek érzem, hogy két év múlva megszabaduljunk ettől súlytól, és még tovább csökkentsük a gép tömegét, de a jelenlegi 125 lóerővel sem vagyok kibékülve, szerintem még találunk itt-ott némi tartalékot. Drága Jukikó, mikor ezeket írom, a másik kezemmel már meg is nyitottam a GSX-R 600 2010-es mappát, csókolom a gyerekeket, két év múlva utazunk Okavába és végre pihenünk egy nagyot!

A Te Kazuód



Globálisan melegedünk, az évszakok helycserés játékokkal kergetik őrületbe az élővilágot, a föld jégsapkái olvadnak, városokat mosnak el viharok és szökőárak, a sarkaiból kifordulni látszó világban azonban szerencsére van néhány biztos pont, amelyekbe lehet még kapaszkodni. Ilyen például az, hogy kétévente, óramű precizitással a Suzuki bemutatja legújabb GSX-R szériáját, aminek hátterében nyilván az áll, hogy a derék japán fejlesztőmérnökök élénkítő pirulákon tengődnek a napi 12-14 órás robot alatt, és gyermekeik felcseperedését csak a youtube-on követik nyomon. Más magyarázat nincs arra, hogy a páros években egy vadonatúj hatszázas és hétötvenes, a páratlanban pedig egy ezres szupersportmotort tol a vásárlók alá a Suzuki, ami egyben jól szemlélteti, mekkora gyilok van a gyárak között ebben a szegmensben. Aki csak egy pillanatra is hátradől, az rögtön lemarad, mert a Yamaha, Kawasaki és a Honda főhadiszállásain hasonló munkaszellem uralkodik.

Forrás: [origo]


A kipufogó formáján lenne még mit csiszolni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Átfutom a két évvel ezelőtti tesztet a K6-osról, hümmögök, sunyi gondolatként átfut, be kellene ide kopizni egy az egyben, vagy legalább néhány bekezdést átvenni, hiszen egy olyan mezei motoros számára, mint én, a különbség szinte elhanyagolható a két évvel ezelőtti paripa és a mostani között. Szomorú, de be kell látni, hiába ömlik a csúcstechnika a nyakunkba, a leggyengébb láncszem már régóta maga a motoros, aki egy ilyen gép technikai tudásának csak a töredékét tudja kihasználni a hétköznapok során. Némileg hasonló a helyzet a versenypályán is, ahová ez a motor igazából való, hiszen a képen csillogó GSX-R (még egy jó minőségű utcai gumival is) képes két perc alatt körberohanni a Hungaroringen, ám ezt a produkciót mindössze csak egy maroknyi profi tudja előcsalni belőle.

Elkeseredésre azonban semmi ok, sőt, örülni kell annak, hogy egy sereg japán mérnök azon fáradozik évről-évre, hogy a motorok egyre könnyebben kezelhetőek legyenek, így nem kell Valentino Rossinak születni ahhoz, hogy egész szépen elmaszatoljunk egy ilyen radikális sportszeren. Itt van mindjárt az üléspozíció: egy sportmotor esetében azt gondolja az ember, negyed óra múlva elkezd sajogni a csuklója és görcsbe áll a dereka, ám a Suzuki-mérnököknek valahogy sikerült elérniük azt a trükköt, hogy kényelmesen lehet ücsörögni a legkisebb gixeren. Sportmotoron utoljára ilyet a Honda hatszázas CBR-én éreztem, szinte elveszik a gép az ember alatt, a tank akkora mint egy vekni kenyér, nem kell felette nyújtózkodni a kormánycsutkákért. A lábtartók ugyancsak tökéletes helyre kerültek, bár akinek nem lenne jó a gyári beállítás, egy kicsit tud rajta változtatni néhány csavar kioldásával.