Menetszél

Vegyes felvágott: elölről GSX-R, hátulról Bandit

A Suzuki GSX650F egy igazi eminens mindenesként próbálja a lehető legszélesebb igényeket kielégíteni, a túrázástól kezdve egészen a mindennapos ingázásig. A nemes cél érdekében több modelljének jó tulajdonságait igyekezett a japán gyár összegyúrni, ami ugyan nem kevés kompromisszumot feltételez, ám a végeredmény egy olcsó és jól kihasználható paripa lett, amelyre tökéletesen ráillik a sport-túra jelző. Ami a külsőt illeti, egyértelműen a sportikon GSX-R-széria stílusát vették át, első ránézésre legalábbis ez jön le, mert festésében - klasszikus kék-fehér -, karvalyorrában és műszerezettségében arra hasonlít.

A motor műszaki alapját viszont a Bandit testesíti meg: ugyanaz a blokk, váz, fékek, egyedül az állítható csillapítású rugós tagban tér el. A lényeg azonban, hogy minden nem hozzáértő, azaz mindenki, akinek nem Gixer volt a jele az oviban, és nem kék-fehér macival alszik, összekeveri a korábbi kiadású versenyzőkkel. Pedig a lábtartó lejjebb van, a kormány nem csutka, az ülés kényelmesebb és szélesebb. A hátsó utasülésről nem is beszélve, amelynek puhaságáról mindenki álmodott már, aki húsz percnél több időt volt kénytelen egyensúlyozással eltölteni egy igazi sportmotor utasülésnek nevezett faroknyúlványán.

A Suzuki mérnökei a 656 köbcentis, soros blokkon nem változtattak, egyszerűen beemelték a Banditból a négyhengeres, befecskendezős, folyadékhűtéses, négyszelepes motort. Ezt jól tették, mert már háromezres fordulattól folyamatosan húz, 8900-nál már 62 Nm-t produkál, a 86 lóerőt pedig 10 500-as magasságban adja le. A piros csík, azaz a tiltás csak 12 500-nál kezdődik, és eddig minden további nélkül el is zavarható a forgós erőmű, de nem érdemes. A végletekig történő hajszolásnak csak akkor van értelme, ha a négyhengeres üvöltését akarjuk hallgatni. A blokk azonban legszívesebben négy- és tízezer között dolgozik. Ekkor bármelyik sebességfokozatban és sebességnél kapható egy kis gyorsulásra, előzésre.

A váltóhoz városban és túrázáskor nem is kell szinte nyúlni, a széles, használható fordulatszám-tartománynak köszönhetően 20-110 km/óra között harmadikban, 70-170 között pedig ötödikben, sebességváltás nélkül lehet a forgalomban bujkálni vagy hegyekben túrázni, esetleg autópályán csapatni. A hatfokozatú egységnek még váltásjelző villantója is van a műszerfalon: főleg lefelé váltáskor rendszeresen makrancoskodott, felfelé kapcsoláskor jól érezhetően, kis erőre már váltott is - lefelé érdemesebb volt rúgni, hogy a gép is biztosan azt tegye, amit mi akarunk. Ezért is jobb inkább gyorsan megkeresni a hosszabb távon használható ideális fokozatot, és akkor nyugodtan élvezhetjük az erőt, az autósokhoz képest hangsebességszerű dinamikát. Tehetjük mindezt ráadásul elég spórolósan is, hiszen átlagban négy liter körül evett száz kilométeren, amiben városi csúcsforgalmas, álldogálós, osonós, valamint gyorsulgatós, előzgetős rész is volt.

A döbbenetes méretű kipufogó katalizátorok garmadáját rejti

A GSX650F-nek mindegy volt, hová vittem, a fentebb említett terepszakaszok mindegyikén jól tartotta az egyeneseket, kezesen fordult egyik ívről a másikra. Mégis, ha valahol lebukhat, hogy ő csak egy sportos, és nem sportmotor, hát az a kanyarvadászat. Amennyivel kényelmesebb egy Gixernél, annyival nehezebb is. Ez kilókban kifejezve legalább ötvenet jelent, így biztosan nem mi leszünk a körforgalmak és a szerpentinek rémei, de egy átlagos, nem térdkoptatós versenyzőnek kielégíteni az igényeit. Két személlyel, túratempóban hamarabb ijed meg a motoros, mint hogy a futómű tartalékainak végéhez érjen.

Igaz ez a fékekre is. Ezek is, ahogy a motor nagy része, jól bevált és kipróbált technikán alapul. Az első dupla tárcsás, négydugattyús, 310 mm-es, radiális Tokico-fék, jó nyomásponttal, pontosan adagolható, míg a hátsó 240 mm-es tárcsa - kétdugattyús rendszer is kiérdemli a jó osztályzatot. Vészfékezéskor a GSX650F kidobja a horgonyt, a fékpofák jól hallhatóan harapnak bele a tárcsákba.

A szélvédelemre nem lehet panasz. A műszerfal ugyancsak a GSX-R sorozatról lehet ismerős

Összességében a Suzuki GSX650F jól sikerült konstrukció. Az 1,8 millió körüli árért sokat ad, és úgy hajaz a nagy felmenőkre, hogy egyetlen porcikájában sem tűnik lopottnak, másoltnak. Ha mégis hasonlít, teszi azt úgy, hogy jó érzés fog el bennünket, ha ránézünk. Talán-talán a GSX-R-től jöhetett volna egy árnyalatnyival kevesebb fekvőtámaszos tartás, mert városi portyázáskor, fél óra után a csukló fáradni kezd. Negatívum még, hogy egyelőre nincs hozzá ABS. Kárpótol viszont a Suzuki megbízhatósága, a jó értelemben vett "igénytelensége", kényelme és dinamikája.