Menetszél

A kipufogó sajnos kitakarja a gyönyörű hátsó felnit
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Aki kijárta a CBF 500 vagy 600 nyergében az általánost és elvégezte a hatszázas Hornettel a középiskolát, felsőbb szintre léphet, melynek neve CB 1000 R. Igen, bár a nevéből nem derül ki, ez a bringa tölti be a kilencszázas Hornet helyén keletkezett űrt, amely szerepel ugyan még a Honda idei árlistáján, ám a néhány raktáron maradt példány után már nincs utánpótlás, az idő és a környezetvédelmi normák szépen nyugdíjba küldték a 2002-ben bemutatott modellt. Ami a CB 1000 R külsejét illeti, annyit mindenképpen illik tudni róla, hogy tehetséges olasz kezek vetették papírra a motor formáját, amely nagyban hajaz a tavaly megismert hatszázas Hornetre, ám annál jóval vadabbra sikerült. A kihegyezett lámpa és az élekkel szabdalt tank egyértelművé teszi, hogy itt bizony egy húsevővel van dolgunk, nem pedig egy lassan kérődző, méretes fűcsomókat felböfögő zsákmányállattal. A tesztmotor spenótzöld-metál (hivatalos nevén Dragon Green Metallic) színe nagyon szépen kiemelte a formai finomságokat és domborulatokat a tank és az oldalidom környékén, viszont esztétikailag némileg vitatható (ám annál praktikusabb) a benzintankra felkúszó . Ez igaz, hogy ronda, cserébe viszont nem karcoljuk össze a tankot, ráadásul a combunk sem csúszkál a fényezett elemeken és jól meg tudunk támaszkodni rajta egy-egy rövidebbre vett féktávnál. Amilyen tömzsi és szteroidoktól duzzadó a motor eleje, olyan légiesre sikeredett a hátsó rész, igazi kigyúrt ficsúr benyomását keltve, aki csak a bicepszre koncentrál, de a pipaszár lábak már nem zavarják.

Nem éppen utasbarát megoldás, de legalább van kapaszkodó
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A farokidom olyan picike, hogy fullánkszerűen mered hátrafelé, utasnak csak végszükség esetén szabad felülni a falatnyi párnára, de azért a Honda mérnökei szánalomból két kis elrejtettek az ülés alatt, rajtuk ne múljon semmi... Ha már idáig eljutottunk, vessünk egy pillantást a CB 1000 R egyik legszebb és legcsúnyább legvitathatóbb elemére, a gyönyörű egykarú lengővillára és a motor hasa alól kitüremkedő négyszögletes kipufogóra. Az egykarú megoldásnak köszönhetően teljes pompájában láthatjuk a , a képbe csak a kipufogódob lóg bele egy kicsit, reménykedjünk, hogy a tuningipar kitalál valami kisebb megoldást, nem lenne rossz például egy . Ez utóbbival ráadásul egy kicsit öblösebbé is válhatna a CB 1000 R amúgy nagyon visszafogott orgánuma, amely alapján el sem hiszi az ember, hogy ezer köbcenti dolgozik alatta. Bosszantó apróság, hogy - akárcsak a hatszázas Horneten - lemaradt a sárhányó a hátsó kerékről, így a gumi által felhordott por, sár, kavics és víz pont a hátsó rugóstagra kenődik, a maradék pedig a motoros hátán landol.

Az üléspozíció közel tökéletes
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az üléspozíció kellemesen magas, az én 187 centimmel nagyon élveztem, hogy nem kell gubbasztani a motoron, a kormány elhelyezése ugyancsak nagyon eltalált, minden rögtön kézre állt, olyan érzésem volt, mintha csak rám szabták volna a masinát. A gyújtás ráadásával életre kel a három különálló digitális kijelzőből álló , amit napsütésben kissé nehéz leolvasni, nekem főleg a digitális fordulatszámmérő apró számaival gyűlt meg a bajom, kár hogy így túltervezték, a kisebb Hornet műszerfala ide is jó lett volna. Némileg ellentmondásos, hogy az űrtechnikát idéző kijelzők körül trónolnak a kormányon, ilyeneket már jó néhány éve látni különböző Hondákon, nyilván még van pár raklapnyi raktáron, izgatottan várom, hogy mikor fogy már el végre.