Menetszél

Ami csillog, az új, ami matt, az eredeti. A külső az 1955-ös Pannónia Sportot idézi, a tankon és a hátsó sárvédőn lévő matricák az 1959-es Bol dOr típusra terelik a gyanút
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ki ne álmodott volna már arról, hogy egyszer megáll egy teherautó a háza előtt, az ismerős sofőr pedig beszól a kapu fölött: - Tudom, te szereted a régi vackokat, nézd, mit találtam, odaadom, hátha tudsz vele kezdeni valamit! És a platón ott hever egy prototípus motorkerékpár, olyan, amelyet addig csak fényképeken látott.

Molnár Lászlóval ez történt. A valóság annyival szerényebb, mint az álom, hogy a teherautó nem motorkerékpárt hozott, csak néhány alkatrészt, és azok nem egy prototípusból, hanem egy régi versenygépből valók voltak. Ez legyen persze a legnagyobb baj, főleg ha valaki, mint Molnár Laci, él-hal a Pannónián való versenyzésért, és eddig kétszer nyerte meg a kunmadarasi 24 órás futam egyhengeres magyar gépeknek kiírt kategóriáját.

A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy a teherautó egy eredeti fényezésű benzintartályt, egy ugyancsak gyári festésű, rajtszámos hátsó sárvédőt hozott, továbbá két, forgácsolt kipufogóhollandit, egy fékfedelet és még pár apróságot. Mint kiderült, ezek a dolgok egy lebontott ház pincéjében voltak. Állítólag volt ott váz is, amelyet az új épület alapozásakor felhasználtak, de semmi egyéb nem maradt meg. A nyom követhetetlen, azt sem lehetett kideríteni, kié volt egykor a Pannónia versenygép.

Átalakított szériahenger és sporthengerfej a blokkon - egyelőre
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ott állt tehát Molnár László a néhány ígéretes darabbal, és reménykedett, talán kerül majd hozzájuk kiegészítés. Úgy látszik azonban, hogy a jó tündér évtizedenként legfeljebb egyszer látogat meg valakit, mert nem sikerült sem vázat, sem motort fellelni. Azaz... Egy alkalommal, amikor Laci barátja, a szintén Pannónia-mániás Hegyi János nézegette a Molnár-műhelyben heverő motorblokkokat, feltűnt neki, hogy az egyik forgattyúsházon a felömlő jóval szélesebb és mélyebb, mint a szériagépeken. Alaposabb vizsgálattal megállapították, hogy egy versenyzésre használt motorra leltek, amelynek nincs motorszáma, csak P102 beütés a forgattyúsház első részén, a hengertalp alatt. Aligha kétséges, hogy a P betűjel a próba szó rövidítése, ily módon tehát már adva volt a motor is az elképzelt Pannónia versenygéphez. Aztán megint hosszú szünet. Közben felvetődött az alkatrészek eladása vagy cseréje, de végül minden maradt a régiben.

Talán még évekig nem történt volna előrelépés a versenygép dolgában, ha nincs Wágner Mihály, aki régi motoros, sőt régi pannóniás (még a monogramja is WM), és a hetvenedik életévéhez közeledve is szeret motorkerékpárokkal foglalkozni. Sokat segített Molnár Lászlónak, szerelési fogásokat mutatott, tuningolási tanácsokat adott. Jó ideje főzte már, kezdjen valamit a verseny-Pannónia alkatrészeivel, mígnem célhoz ért, és megkezdődhetett a munka. Egy TL-vázba került a motor, előre MZ-teleszkópot tettek. "Tudom, hogy ilyen megoldás csak a későbbi krossz-Pannóniákon volt, de nekem így jobban tetszik" - magyarázta Laci. A tank rögzítésére szolgáló békazárakhoz elöl füleket hegesztettek a vázra, hátra pedig egy, az autók motorházfedelét rögzítő szerkezethez hasonló reteszt készítettek. Az első sárvédő 125-ös Csepelé, rövidítve, a kerekek TLF-ből átvéve, a kormány saját elgondolás szerint készült, akárcsak a nyereg és a tank tetejére rögzített kis bőrpárna. A hátsó sárvédőn csak egy furat volt, azon a tájon, ahol a lámpa szokott lenni, oda most egy Csepel 125-ös lámpája került, a hengerre egyelőre Jikov karburátort szereltek fel.

Sok a kérdőjel a motorral kapcsolatban. Így is értékes
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Mint korábban említettem, az együtt előkerült néhány alkatrész történetét nem tudjuk, és már aligha deríthető ki. De mi a helyzet a 30-as rajtszámmal? A motort meglátva először azt hittem, előkerült a legendás Bol d'Or-gép, amellyel 1956-ban Szűcs László és Cserkúti László negyedik helyet szerzett a 250-es sport kategóriában. Fájdalom, ezt kizárhatjuk, mert a Bol d'Oron nem matricát használtak a rajtszámhoz, hanem fémből készült, ovális táblát szereltek fel a motor hátsó sárvédőjére és az első sárvédőre, a lámpa alá. Ugyan Molnár László gépe jelenlegi állapotában arra a Pannónia V Sportból átalakított speciálgépre emlékeztet, de az nem lehet. A tank festése kétségtelenül autentikus, korabeli, kérdés, mikor készült. Lehet, hogy 1954 és 1956 között, amikor ezek a 250-es sport-Pannóniák futottak a hazai és néhány nemzetközi versenyen, és pár évvel később átfestették és csíkozták, matricázták. Tudjuk, ezekkel a matricákkal 1957-től kezdték díszíteni a tartályokat. Jól látszik, hogy a tank hátsó részét átfestették, valószínűleg amikor átalakították, megrövidítették a testet.

Ha elfogadjuk azt a feltételt, hogy a tank és a hátsó sárvédő összetartozik, akkor a rajtszám talán elvezet bennünket a megfejtésig. Ha nem a Bol d'Or futamon használt tábla, akkor a magyar bajnokságban kell tovább keresnünk. A 30-as rajtszám 1954 és 1960 között Schlenker Róberté volt, ő Velocette és BMW motorokkal állt rajthoz, Pannóniával azonban nem versenyzett. (Pannóniával ment 1955-ben Szűcs László, Bürger Ferenc, Niederkirchner István, Fejér Rudolf és Reisz János, ők viszont nem 30-as rajtszámot használtak.) Ez is zsákutca tehát. A 30-as szám nem hagyott nyugodni, ezért tovább kerestem a Bol d'Or-motorok képei között, és érdekes felfedezést tettem. Az 1959-es futamon indult három Pannóniát eleve kizártam a lehetőségek köréből, mert azok krómtankos modellek voltak. De nézzük csak, milyen motorokon gyakoroltak a versenyzők! Meglepő módon a tihanyi tréningen használt motorkerékpár tankjának oldala festett, ovális Pannónia-matrica rajta, akárcsak hátul, a nyereg mögött. Ugyanilyen matricák vannak Molnár László motorján.

Hatalmas bemélyedést készítettek a tankra a nagy hengerfej miatt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Elképzelhető tehát, hogy az 1959-es Bol d'Or futamra készített tank és sárvédő került elő. Talán sohasem voltak motorra szerelve, eleve tartalék-alkatrészek voltak, és a 30-as rajtszámmal induló Reisz János és Kurucz György gépéhez tették őket félre. Esetleg akkor váltak feleslegessé, amikor a verseny előtt átalakították a motorokat. Nem kizárt az sem, hogy egy edzőmotorból maradtak fenn, amelyet valaki később megvett a csepeli gyárból, de a tank és a hátsó sárvédő napi használatú géphez nem volt jó, ezért kicserélték őket szériaalkatrészekre. Sok tehát a kérdőjel, biztosat egyelőre nehéz mondani. Mivel eredeti versenygép még nem került elő ebből a korszakból, jó, hogy van egy ilyen is. Molnár László azt tervezi, készít hozzá egy üzemképes motort, és akkor működés közben is látható lesz majd ez az érdekesség.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2006/9-es számában jelent meg.