Menetszél

Látványosra sikeredett az első idom a hatalmas légbeömlővel
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Már-már beteges, amit a japán motorgyárak művelnek a hatszázas sportmotorok terén. Kétévente dobnak piacra egy teljesen új gépet, amelynek jelentős része egyenesen a versenypályáról érkezik. E produkció mögött bizonyára nem kevés munkamániás japán mérnökember áll, akik gyermekeik felcseperedését valószínűleg csak néhány emailben kapott videó és kép formájában követik nyomon, ám a végeredményt tekintve ezek szükséges és elhanyagolható áldozatok. Jelen esetben a Honda tett le az asztalra egy olyan hatszázas motort, amely olyan köridőkre képes, mint ezres társai, ráadásul mindezt úgy, hogy nem dobja le a rutintalanabb pilótáját az első határozott gázadásra, az pedig már csak hab a tortán, hogy sporthoz képest kényelmes is, így akár még a mindennapok városi ingázására is befogható.

Ami a külcsínyt illeti, első látásra szinte ijesztően összementek az idomok a motoron, ám az anorexiás külső fontos szerepet játszik a légellenállási tényező csökkenésében. A motor stílusa alapvetően nem változott az elődhöz képest, ám amiről rögtön fel lehet ismerni az új bringákat, az a két első lámpa közé vágott méretes légbeömlő - hasonlóan az ezres nagytestvérhez, a CBR 1000 RR-hez - illetve a teljesen új hátsó lámpa, amely a farokidom alól lekerült a kipufogó alá, és mintegy különálló elemként lebeg a motor hátulján. Ez a megoldás egyre népszerűbb a sportmotorok között, nekem nem tetszik, de a gyárak azzal érvelnek, hogy így néhány csavar segítségével meg lehet szabadulni a rendszám-lámpa-index együttestől, amely pályamotorozás közben teljesen felesleges. Ez teljesen rendben is van, de aki inkább a pályán használja a motorját, az többnyire egy teljes pályaidomot vesz kedvencére, így abszolút mindegy, mennyire könnyű vagy sem megszabadulni a rendszámtól és a hátsó lámpától.

A hátsó lámpát és a rendszámtartót egyszerűen, egyben lehet leszedni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A gépre pattanva folytatódik a döbbenet, mennyire elvész az ember alatt a paripa. Minden egyes csavaron és alkatrészen érezni, hogy patikamérlegen vizsgálták a mérnökök, mennyit lehet még belőle lereszelni és spórolni a súlyon, így csak a "kötelező minimum" került a motorra. Ennek ellenére a Hondának valahogy sikerült az a bűvésztrükk, hogy a motor - kategóriatársaihoz képest - kifejezetten kényelmes, még egy egynapos túra során sem okoz hát- és csuklófájást, bár érezni, hogy nem egy 185 centis ember volt a sablon a motor tervezésénél.