Akik egy kicsit is járatosak a hazai motorsportban, azoknak ismerősen csenghet a "Rizi" becenév, hiszen több, mint egy évtizede forog a versenyzés világában. Rizmayer Gábor pályafutása idén egy újabb állomáshoz érkezett, ugyanis idén indulhat az Európa Bajnokságon és a Superbike világbajnokság keretein belül megrendezett Suzuki GSX-R Európa Kupán. Ennek örömére elcsíptük néhány kérdés erejéig Rizit.
Rizmayer Gábor már hosszú évek óta versenyzik, a nagy lehetőségre azonban 2006-ig kellett várnia. A sok próbálkozás után egy új magyarországi kezdeményezés hozta meg számára a lehetőséget az előrelépésre. Az első alkalommal megrendezett tavalyi GSX-R Kupa győzteseként kiérdemelte a Suzuki gyári támogatásá, így idén biztos háttérrel indulhat az Európa Bajnokságon és a Superbike világbajnokság keretein belül megrendezett Suzuki GSX-R Európa Kupán, ahol több 100 ezer néző és a szakma színe-java előtt bizonyíthat. A tehetséges magyar versenyzőt az eddigi versenyzési karrierjéről faggattuk a kezdetektől egészen a jelenkorig.
- Mesélj egy kicsit a kezdetekről?
- 4 éves koromban kezdtem el a motorozást. Volt egy épített 3 kerekű motorom, amellyel versenyeztem, amennyiben azt a gyerekes játékot egyáltalán annak lehet nevezni. Az első úgymond hivatalos versenyem, körülbelül 6 éves koromban lehetett. Ettől kezdve három éven át az 50 köbcentis automata kategóriában indultam, és két Magyar Bajnokságot nyertem. Azután rögtön feljebb léptem és 80 köbcentis váltós motorral folytattam a versenyzést. Volt egy crossmotorból átépített nagyon jó kis gépem. Ezekben az években kialakult egy elég jó társaság. Nagyon sokáig együtt versenyeztünk például Talmával , Molnár Tomival, Magda Attilával és volt még egy pár srác, akik idő közben sajnos lemorzsolódtak. Sokukkal persze a mai napig együtt versenyzek.
- Mikor volt az első olyan versenyszezonod, ami már igazán komolynak mondható?
- Alig vártam, hogy betöltsem a 14. életévemet, mert már nagyon szerettem volna 125 köbcentis kategóriában indulni. 1995-ben volt az első igazán komolynak mondható nemzetközi versenyem 125 speciálban, ami már ugyanazokkal a szabályokkal ment, mint a MotoGP hasonló kategóriájú géposztálya. Ennek a versenysorozatnak már profi színvonala volt.
- Abban az időben milyen edzésekkel készültél a versenyekre?
- Téli időszakban crossoztunk, ez volt az egyetlen kiegészítő sport amit csináltam. Akkor voltam 14 éves, nem nagyon volt szükségem arra, hogy sokat edzek. Az iskolába kézilabdáztam, a haverokkal fociztunk, tehát megvolt a kellő mozgás a motorozás mellett.
- Az ezt követő években hol versenyeztél?
- Jöttek az egyre szigorúbb, színvonalasabb nemzetközi versenyek: 1996-ban elindultam egy bajnokságban, aminek egy cseh jégkorongozó volt a szervezője és névadója is. A versenysorozat így Boby Motion névre lett keresztelve. Kelet-Európában ez volt az egyik legismertebb motorverseny. Nagyon profin meg volt szervezve, az emlékeimbe megmaradt, hogy itt már voltak nagyon csinos hostess lányok, rendesen, mint a nagyoknál. Tényleg egy nagyon színvonalas nemzetközi versenyt hoztak össze, sok osztrák és német indulóval. A második helyezésnek, amit itt elértem nagyon örültem. Még nagyon fiatal voltam, nagy felhajtás volt a díjkiosztón, ami egy valóban elegáns hotelben volt. A díjátadó ünnepség után fergeteges bulit szerveztek, gyerekfejjel ez hatalmas élmény volt.
- Volt már komolyabb bukásod?
- Még ugyanebben az évben volt az első nagy törésem, a Hungaroringen estem egy nagyot. Az volt a baj, hogy a motorom ráesett a kezemre, ami miatt hét helyen tört el. Nem kellet megműteni, csak rögzítették. Egy hete volt rajtam a gipsz, amikor kiderült, hogy rosszul kezdett el összeforrni, ezért az orvos fogta és újra eltörte. Ezt soha nem fogom elfelejteni, iszonyúan fájt. A következő évben az Európa bajnokságon indultam, ami nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. A rossz szereplésembe közrejátszott, hogy 1997-ben még ugyanaz a szövetség rendezte az eb-t mint a világbajnokságot. Ez azért volt érdekes, mert a vb-n résztvevő csapatok az eb-t használták edzésnek. Martinezéktől kezdve, még nagyon sokan elindultak közöttünk.
- Nem beszélsz soha, arról hogy milyen csapatokban, versenyeztél.
- Nagyon sokáig, 1995-ig a Honvéd színeiben motoroztam, de szerencsére én még időben elhagytam a süllyedő hajót. Rögtön kaptam egy lehetőséget az akkor nagyon híresnek számító, kiskunhalasi csapattól. Aztán jött a nagy váltás a köbcenti terén is: átültem a 250 köbcentis motorra. Elkezdtem edzőtáborokba járni, és 1998-tól teljesen megváltozott az életem. Visszaemlékezve, már az első évem sem sikerült rosszul az új kategóriában. Ezen belelkesedve a második évet egy nagyon jól felszerelt motorral kezdtem és fejeztem be. Meg is volt a gyümölcse, mert az összesítésben az eb-n a 4. helyen végeztem. 2000-ben Tóth Imre felajánlotta, hogy az ő olasz szerelői segítenek a motorom rendbetartásában. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy egy közös csapatot csináltunk. Éltem a lehetőséggel annak tudatában, hogy ez esetleg egy kiugrási lehetőség számomra. Rengeteget teszteltünk Olaszországban, tehát tényleg profin felkészülve érkeztünk az első versenyre. Franciaország volt a helyszín, nagyon rossz volt az idő, esett az eső, a körülmények nem nagyon kedveztek a versenynek. Az utolsó szabadedzésen bekövetkezett a baj: a depót elhagyva az első kanyarban hatalmasat estem.
A mai napig nem tudom, hogy miért. Éreztem, hogy nagyon fáj a kezem, de visszaültem a motorra, amit a szerelők nagy nehezen rendbe hoztak, kicseréltek rajta sok mindent. A fékcsövet azonban valószínű, hogy rosszul illesztették össze, vagy egyszerűen rövid volt az a rész, amit beraktak pótlásként a tönkrement helyére. A nagy bukás csak ez után jött, mentem körülbelül 5-6 kört, amikor a fékem teljesen elszállt és ennek következtében 200 km/h sebességgel nekirongyoltam a falnak. Eltört mindkét kezem, combcsontom hét helyen és mindkét bokám elrepedt. Azonnal megműtöttek, kvázi összeraktak. Az orvosok véleménye az volt, hogy minimum 8 hónapig nem fogok tudni motorozni, amibe én nem akartam belenyugodni. Mindent megtettem tehát a gyógyulásért, jártam természetgyógyászhoz, akikben pedig korábban soha nem bíztam, ám csodával határos módon segített a gyógyulásban. Az orvosaim nem hittek a szemüknek, nagyon gyorsan javult az állapotom, a nyolc helyett másfél hónap múlva már versenyeztem. Az év sajnos véget is ért, már csak egy eb-futamon tudtam elindulni, amit Portugáliában rendeztek, azt meg is nyertem. A következő évben megint rajtoltam az eb-n, ahol a 4. lettem az összesítésben, ami nem számított rossz eredménynek. A probléma ott kezdődött, hogy a dobogó közeli állapotnál nem tudtam jobb eredményt elérni, ami egy kis krízist okozott a sportpályafutásomban.
Nem adtam fel, mert az álmaimban mindig arra vágytam, hogy a világbajnokságon induljak, ami meg is valósulhatott volna 2003-ban amikor, a Team Hungary megalakult. Akkor a megállapodás szerint a csapat úgy ált volna fel, hogy Tóth Imre megy 125 köbcentiben én meg a 250 köbcentisek között, de sajnos a legvégén kiderült, hogy nem tudjuk kifizetni a nevezési díjat, így nekem le kellett húznom még egy évet az Európa bajnokságon. Nagyon el voltam keseredve. Talán egy kicsit ennek is köszönhettem, hogy 2004-et teljesen motormentesen töltöttem. Aztán 2005-ben megtörtént, amiről mindig is álmodtam: elindulhattam a 250 GP-n. Itt sajnos egy elég furcsa csapathoz kerültem, mert sok mindent ígértek de semmit sem valósítottak meg. A problémák egyre jobban halmozódtak, ezért a 8. futam után úgy döntöttem, hogy nem folytatom a versenyzést, mivel rengeteg pénzt kellett fizetnünk a csapatnak, de nem azt kaptuk cserébe, amit elvártunk. Az évet gyakorlatilag sikerek nélkül zártam, de sokat tanultam belőle. A következő idényt úgy vártam, hogy nem tudtam hol, és milyen motorral fogok versenyezni, de semmiképp nem akartam még egyszer ugyanabba a hibába esni, mint 2005-ben.
Aztán derült égből villámcsapásként kaptam az ajánlatot a Suzuki Harmatitól, hogy induljak az ő versenyzőjeként a 2006-ban az első GSX-R Kupában. Rögtön megtetszett, hiszen úgy gondoltam, hogy ez lehetőséget biztosíthat a nemzetközi motorsportban való érvényesülésre. Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy a verseny szervezői az összes versenyzőnek esélyegyenlőséget kívántak teremteni, és egyforma, versenyzésre átalakított motorokat, valamint központi technikai háttért biztosítottak. Így örömmel igent mondtam. A GSX-R Kupa mellett jutott időm kipróbálni magamat egy teljesen más típusú motoron az Európa Kupában, ahol néhány technikai problémával küzdöttem, de a végén az összesítésben a 3. helyen végeztem, miután az utolsó spanyolországi futamot sikerült megnyernem. A GSX-R kupa ezzel párhuzamosan, zökkenőmentesen zajlott. A Hungaroringen megnyertem mindkét futamot, Rijekában is győzni tudtam mindkétszer azután Brno-ban 2. helyezést értem el. Az összesítésben pedig megszereztem a győzelmet. Ami azt jelentette, hogy a sok próbálkozás után egy új magyarországi kezdeményezés hozta meg számomra a lehetőséget az előre lépésre, ugyanis lehetőséget kaptam, hogy idén biztos háttérrel indulhatok az Európa Bajnokságon és a Superbike világbajnokság keretein belül megrendezésre kerülő Suzuki GSX-R Európa Kupán.
Forrás: Team Suzuki
Utolsó kommentek