Menetszél

leftjavascript:var w=window.open('http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/0608/Honda2006811144752/gallery.xml','popup','width=500,height=520');w.focus();

Mivel a hétköznapokon szoros barátságot ápolok egy Suzuki SV1000S-sel, kifejezetten örültem, mikor a VTR1000F-teszt szóba került. A V2 dübörgése és nyomatéka olyan két játékszer, amely minden alkalommal széles mosolyt csal az arcomra. A régóta meglévő Honda-Suzuki ellentétpár pedig csak fokozta bennem az örömködést, hisz' most 650 km-en keresztül bizonyíthatott egyik vagy másik nagyvas, hogy melyik legényebb a gáton.

A VTR-t 1997-ben dobta piacra a Honda azzal a határozott szándékkal, hogy nagyot üt a nagy, sportos V-motorok piacán. Nos, ami a méretes balcsapottat illeti, sikerült. Azóta azonban a sportos ezres kissé megfakulni látszik. Igaz, már mások a sztárok a súlycsoportban is. A Suzuki TL-je kipusztult, de egy ügyes szervátültetéssel és egy teljesen új vázzal 2003 óta itt a nagy SV.

Bár a TL-t szépen túlélte a Firestorm, egyre inkább porosnak tűnik a modernebb, dögösebb kinézetű itáliai és japán versenyzők között. Bizony-bizony, a kerekded, "amőbás" formaterv, a jellegtelen eleje és hátulja már a vadonatúj motoron is legalább öt évet öregít. Olyan, mint az a nő, akinek a pénztárnál csókolommal köszönünk, majd később kiderül, hogy egy évfolyamba jártunk. Egyedül talán a két - a motor hátuljához kissé besimuló - kipufogó az, ami jóleső érzéssel tölti el az embert.

A félidomba mindkét oldalon belepasszírozott hűtő érdekes elrendezés. A bukógomba használata - itt is - kötelező. Egy kisebb csúszás is komoly veszélyeket rejteget. Az aluváz is érdekes konstrukció. A lengővilla a blokkban van rögzítve, nem a vázhoz kapcsolódik. Ismerek embereket, akik erre azt mondanák: hondásan átgondolt.

A paripára pattanva jóleső érzés fog el. Bár a Honda a honlapján a Firestormot a szupersport kategóriába sorolja, ez maximum csak egy szimpatikus utalás lehet a vértestvérére, a valóban szupersport SP-2-re. A VTR1000F sporttúrás. Az üléspozíció sportosan kényelmes, olyan, amilyennek én is szeretem a motorokat. Kicsit csuklóterhelős, de nem annyira, mint az SV-n. A tank keskeny, a hátul ülő utas két enyhe kidudorodást markolgathat, miközben hevesen fékez az elöl ülő. Az egész motor filigrán, keskeny, könnyű, 194 kg-os saját tömege vidáman csörtet nagy gázon, majd fordul egyik oldaláról a másikra, mint a varacskos disznó a dagonyában. A hasonlat azért is helytálló, mert az ilyenkor előtörő hang is meglehetősen varacskoló! Naná! A 90 fokos V2 az SP-2- ből származik. Nyolc szelepen keresztül lélegzik és 110 lóerőt teljesít 9000-es fordulaton.

Mielőtt azonban - Kedves Barátaim - a lényegre térünk, időzzünk el egy picit még a csendben álldogáló Hondán! Tekintetünket vezessük végig a japán kifinomultságot és egyben technológiát sugárzó műszereken. Vegyük észre, hogy a fordulatszámmérő középre került - egyébként az SV többet forog mintegy 1500 fordulattal -, a jobb oldalon a high-tech jegyében megszerkesztett digitális kijelzésű, informatív LCD kijelző áll rendelkezésünkre, míg a bal oldalon sűrű osztású sebességmérő mutogatja nekünk, amire konstruálták a fifikás japán elmék. A fordulatszámmérő jó, a digitális panel úgyszintén, de a sebességmérő nekem nehezen értelmezhető volt. Na, nem mintha a számokkal lenne gondom, csak mindig azon firgeltem, hogy most az annyi, az mennyi? Ebből a szempontból az SV digitális műszere nyerőbb.