A Suzuki szerencsére megunta, hogy az ősöreg Bandit rendre alulmarad a középkategóriás gépek versenyében, ezért 2006-ban piacra dobta a 600 köbcentis GSR-t. Az újdonságot kipróbálva széles vigyor maradt kicsiny rovatunk minden tagjának arcán, még annak ellenére is, hogy a motor letagadhatatlanul skizofrén.
A középkategóriás sornégyes csupasz motorok piacán a Suzuki már hosszú évek óta csak a 600-as, majd legutóbb egy kicsit felfúrt és átpofozott 650-es változattal volt jelen, míg a konkurencia csak úgy ontotta és ontja az egyre modernebb és izgalmasabb paripákat. A Yamaha példás munkát végzett a 600-as Fazerrel, a Kawasaki valósággal letarolta a piacot a kissé felpumpált Z 750-nel, míg a Honda - az örök klasszikusa, a 600-as Hornet mellé - nemrégiben piacra dobta a CBF 600-at, hogy csak a japán konkurenseket vegyük számba.
A Suzuki mérnökei szerencsére nem a harakirit választották, hanem lázas munkába fogtak és dicséretes módon abból merítettek, amiben a legjobbak között tartják őket számon, nevezetesen a sportmotorokból. Ennek szellemében a tavaly bemutatott, és az év első hónapjaitól már nálunk is kapható GSR a 2005-ös évjáratú 600-as GSX-R szupersportgép blokkját örökölte meg egy kissé "lebutítva" és átfargicsálva, hogy jobban muzsikáljon az alacsonyabb és középső fordulatszám-tartományban. A végeredmény 98 lóerő lett 12 000-es percenkénti fordulat mellett és 64,7 Nm-es nyomaték 9600-nál.
A váz masszív alumínium elemekből lett összehegesztve, akárcsak a hátsó lengőkar, amely még egy felső merevítéssel is büszkélkedhet, ami több mint igényes megoldás ebben a kategóriában. Hátul hagyományos központi rugóstag kapott helyett, nem teljesen középen, hogy legyen helye a kipufogó gyűjtőcsövének, amely a hengerekből egyenesen a farokidom alá begyömöszölt dobba fut bele. Ez utóbbi egyébként szép méretesre sikerült darab, bár ez csak akkor látszik, ha leguggolunk a GSR mellé és vetünk .
A külvilág mindenből csak két apró csövet lát a motor fenekén, melyek a szintén kerek fék, illetve helyzetjelző lámpákat, pontosabban fogják közre. Ez a négy hátrafelé meredező cső egyébként a motor egyik legszebb és legizgalmasabb eleme, bár hasonló megoldásokkal azért már korábban is lehetett találkozni néhány bringán.
A GSR fizimiskáját szemlélve a néhány éve bemutatott B-King tanulmány ugorhat be, de korántsem sikerült olyan brutálisra, mint az a Hayabusa-blokkos szörnyeteg. Az összkép számomra vegyes, ugyanis vannak szerethető részletek a motoron, de akad néhány kifejezetten gagyi megoldás is, de ezekről később.
A hagyományos építésű első villán a rugó előfeszítése, a szárak között pedig - minő meglepetés - a GSX-R háromküllős felnije fityeg. Az - mai szemmel nézve - nem túl látványos darabok, pedig a Suzuki előszeretettel pakolja különböző modelljeire, ilyen négydugattyús Tokico-nyergeket lehet például látni az ezres SV-n is, de nem is olyan régen még a 750-es GSX-R sorozaton is ilyen darabok voltak, nyilván van még pár raklapnyi a Suzuki raktáraiban...
Na ennyit a száraz tényekről, most lássuk, hogyan is muzsikál a kis hatszázas a gyakorlatban, ugyanis ebben a szezonban rovatunk egy tűzpiros GSR-t fog gyötörni, amely jelenleg a bejáratás kényes fázisánál tart.
Utolsó kommentek