Menetszél

Csáky Béla és István grófok vendégüléses Laurin és Klement féle motorkerékpárt vásároltak - írja a Magyar Automobil Újság 1907 nyarán. Akkoriban az efféle események nyilván fontosnak számítottak, meg talán ezúton is igyekezett a szerkesztőség jelezni, milyen viharos gyorsasággal terjed a gépjárművek használata, lám, az ország nagyjai is vasparipára cserélik a lovat.

Nem mellesleg a lap azt is megjegyezi: "érdekes, hogy az ifjú Csáky gróf, aki még sohasem ült motorkerékpáron, a szerkezet megmagyarázása után rögtön felülve egy 40 kilométeres próbautat tett meg fennakadás nélkül."

Mindebből világosan látszik, hogy az újságok már száz évvel ezelőtt is hajlamosak voltak idilli képet festeni egy fontosnak gondolt ember kvalitásait illetően.

Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy Csáky István a hevenyészett tájékoztatás után nem értette meg a szerkezet működését abban a korban, amelyben a vidéki gazdaságok háza táján előforduló legbonyolultabb gépezet a cséplőgép volt. Valószínűleg úgy gondolta, nem gépésznek szerződik ő a Laurin & Klement mellé, hanem vezetőnek, elegendő tehát a legfontosabb tudnivalókat megjegyezni.

Amennyiben kerékpározni már tudott, akkor volt ereje az indításhoz szükséges pedálozáshoz, és talán némi fogalma a fék használatáról. További bonyodalom lehetett az említett 40 kilométeres út megtétele mindenféle gyakorlat nélkül, mert a korabeli - legjobb esetben is makadám, de mindenképpen patkószeggel gazdagon hintett - utakon néhány kilométer autózás is fáradságos volt, nem beszélve a kocsisokkal vívott állandó küzdelemről. De félre a rosszindulattal, nézzük, mennyit változott a világ egy évszázad alatt, s "a szerkezet megmagyarázása után rögtön felülve" tegyünk meg 400 méteres próbautat "fennakadás nélkül".

Egy több mint százéves motorkerékpárra felülni kivételes élmény, az egész szerkezet ugyanis olyan távol áll mindenféle átlagos veterán motorkerékpártól, mint azok egy mai automata robogótól. Nem sértésnek szánom, de ez a jármű leginkább a Dongóra emlékeztet, - szájtáti okoskodók a Laurin & Klement láttán időnként meg is szokták kérdezni: - Ez volt a Dongó őse, ugye? -, mert meglehetősen kilátástalannak tűnő kerékpározás után hallatszanak az első gyenge puffanások.

Helyes a hidegindításhoz inkább állványon hagyni a gépet, és helyben pedálozva kivárni az indulást, utána pedig hosszasan melegíteni. Amikor ezen túl vagyunk, már minden mosoly és kacagás, a Slavia kedvesen pöfögve lendít bennünket előre, és hamar eléri, majd meghaladja a 30 km/h sebességet. Állítólag nem esélytelen a hatvanas tempó sem, de erre nincs elég hely a próba színteréül kiszemelt úton, a fék majdnem teljes hiánya pedig ugyancsak elveszi a bátorságomat.

Különösebb gépészkedésre menet közben semmi szükség. Amúgy is úgy gondolom, jobb, ha én itt nem nyúlok semmihez, különben tolhatom majd vissza a hetvenkilós bringát a gazdájához. A bal oldali kormányfogantyú alatt lévő kart teljesen felhúzva bekapcsol a dekompresszor, így könnyen lehet pedálozni, majd a kart elengedve a motor indulásra kész, és ha felpörgött, akkor kissé felhúzva a kart több gázkeveréket adhatunk. Ennyi.

A fék nem hiányzik teljesen, a jobb oldali fogantyú alatt találjuk a fékkart, az első kerékagyon pedig a nagyjából 10 centiméter átmérőjű dobot, amelyre külső szalag feszül. Ez körülbelül annyit ér, mint amikor egy motorcsónakot a vízbe merített tenyerünkkel próbálunk megállítani. Használatával nem gyorsul ugyan a jármű, de ha nagy bajba kerülünk, jobban tesszük, ha erősen földhöz szorítjuk mindkét cipőtalpunkat.