Menetszél

Tavaly márciusban írtunk a Mókus néven, Pannóniájával és Simson Starjával "tróger-fighter" show-t bemutató Hercegh Balázsról. Ő hívott fel nemrég, és ajánlotta figyelmembe a tiszafüredi Pingiczer Istvánt. - Már a hatvanas-hetvenes években streetfighter volt, Csepeleket és Pannóniákat használt - mondta. Pingi - így becézik Istvánt - készségesen vállalta a beszélgetést.

Motoros pályafutása a Népligetnél kezdődött; ott lakott István mutatványos szüleivel. Bár édesanyja nem engedte, hogy fia is a cirkusz porondjára lépjen - megbeszélte a cirkuszigazgatóval, füllentse azt a fiúnak, nem elég tehetséges a pályához -, István saját szorgalomból . Így került a közeli Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) motoros akrobatacsoportjába, amely akkoriban a Népligetben, a mai FTC-pályán tartotta edzéseit.

A Pufi bácsinak becézett Fábián Endre szakosztályvezető és Kis Andor segédedző felfigyelt a kerékpárjával az utcán egykerekező tizenéves fiúra, és elhívták edzésükre. - Többet tudtam biciklivel, mint ők a motorjaikkal - emlékszik vissza Pingi, aki hamarosan a 15-20 fős csapat oszlopos tagja lett, egyedül ő mutatott be , miután csapattársa, Terdik László elhagyta az országot. Az MHS számtalan sportnapot rendezett akkoriban, Pingiék szerte az országban, több ezer néző előtt bizonyíthatták, mit tudnak. Amíg a motoros akrobaták felkészültek egy-egy műsorszámra, addig Pingi szórakoztatta a közönséget.

Magyar és külföldi példa híján maguk találták ki a trükköket: a nyergen való fejenállást, az egy lábon egyensúlyozást, a hanyattfekvést. Hol kilencen álltak egy motoron, hol . Talán a létrás akció volt a leglátványosabb, főleg akkor, amikor Pingi nemcsak felmászott, hanem hátra is fordult a tetején. Sajnos azonban a féltve őrzött fotók között egy sincs, amely ezt örökítette meg.

- A kormányrögzítő csavart nem szorítottuk meg, csak a gázt - meséli István. Nem mindenki tudott viszont az utóbbi két módosítás jelentőségéről, így fordulhatott elő, hogy Pingi csak a háromméteres létra tetején döbbent rá, nem tudja teste dőlésével irányítani motorját - a földön fekve, máskor a kukoricásban megállva gondolkozhatott, ki húzhatta meg a szándékosan lazán hagyott csavart. Szerencsére sosem sérült meg, malőr esetén mindig megismételte a produkciót. Sokkal nagyobb tapsot kapott.

Tizennégy-tizenöt Pannóniája és két darab 125-ös Csepelje volt az egyesületnek. - Gyakorlatilag szériaállapotúak voltak, annyit módosítottunk rajtuk, hogy az első és hátsó lábtartókat összekötöttük egy-egy trepnivel, hogy rá tudjunk állni. Mindegyik motornak volt rendszáma, hiszen a IX. kerületi Liliom utcából "lábon" kellett edzésre járnunk a Népligetbe vagy a budaörsi reptérre - mondja Pingi.

- Olyanok voltunk, mint egy nagy család, mintha mindannyian testvérek lettünk volna. Nem múlik el hét, hogy ne beszélnék a csapat valamelyik tagjával, legalább évente egyszer összegyűlünk, felidézzük a közös emlékeket - mutatja a csoportról készült fotókat István, és a lelkemre köti, legalább Nagy Rozália, Demeter Erzsébet, Schneider Zsuzsa, Kis Erzsébet, Szilasi Gabi, Ferenczy Ica, Mile Piroska, Czibi István, Sebők János, Szabalics József, Takács Béla, Ferenczy Tibor, Ivicsics József és Gábor, Erdei István és Glázer Tibor nevét feltétlenül említsem meg a cikkben.

Lassan megszűntek a sportnapok, 1972-ben a motoros akrobata csoport is feloszlott, a Magyar Honvédelmi Sportszövetségből Zalka Motoros Klub, Pingiből pedig krosszversenyző lett. Országos junior harmadik helyezésig vitte, senior kategóriában viszont nem érte el a kívánt eredményeket, ezért gyorsaságizni kezdett, később gokartversenyzőként is kipróbálta magát.

Pingiczer Istvánnak ma motorja sincs, fél, hogy nem bírná ki mutatványok nélkül. Az ifjú tehetségeknek persze segít. - A Mókus úgy egykerekezik, hogy én mellette csak ipari tanuló lehettem volna - mondja. - Megbeszéltük, megtanítom neki a létrás produkciót, segítek átalakítani a motorját, rászerelem a létrát is. Azt azért ki fogom próbálni...

(Veterán Autó és Motor)