Menetszél

leftjavascript:open_doc('http://www.origo.hu/galleries/motor/nagykep.html?pic=http://www.origo.hu/i/0506/20050606runner.jpg',50,50)

Azért az egykerekezés kimaradt, és a nyitott kipufogót sem próbáltam, volt azonban sorok közötti cikázás, keresztbemotorozás esőben - persze akaratlanul -, és börzsönyi túra a vespásokkal, amikor nálunk járt a Gilera Runner legnagyobb változata.

Mondjuk felülni rá, nem kis teljesítmény. Jó, jó nem vetekszik a terepszöcskékkel a magassága, de a robogók között eléggé fent van az üléspozíció. A váz merevítése és az előre rakott benzintank miatt nem üres az első idom mögötti tér sem - mint az átlagos robogókon. Ezzel oda is a nőies 'fellibbenek a motorra', de van helyette jóval férfiasabb lólengés. Aztán a nyeregben ülve feltűnik, hogy mennyire könnyű a gép. Persze, a kasztnit vinnie kel az ötvenes kis blokknak is. És biztos nem véletlenül szárny alakú az első lámpabúra: a Runnert a Vespa Gt-ből is ismerős, 21 lovas, 200-as négyütemű blokk csak úgy repíti.

Na, húzzunk egy kövér gázt. Az automata váltó késlekedését nem érezni különösebben, a blokknak már elég nyomatéka van, hogy alacsony fordulattól is meglódítsa a vasat. Akkor húz azonban csak igazán, ha végre felpörög: vrrrrooooaaaaarrrrrr - hallatszik ilyenkor elnyújtva, és máris 90-100 körül robogunk. A vége valahol 130 körül lehet, és utassal sem megy sokkal lassabban. És fenemód stabil. Jó-jó a budapesti utak azért tudnak meglepetést szerezni a masszív futóműnek, de hát nem egy terepmotorról van szó.

Inkább sima városi, esetleg szerpentines városon kívüli utakra való. Persze jó oda is, ahol jómagam főként használtam: a szaggatott elválasztó csíkon az autósorok között. Ehhez azonban szokni kell a magas súlypontot. A fékekkel azonban nem kell törődni, pazarul teljesítenek, így le tudunk lassítani, ha egy-egy autós nekünk rosszkor akar sávot váltani. Ilyen esetekben jutott eszembe, hogy talán nem is olyan rossz dolog az a nyitott kipufogó. Azért az országúti fényt bekapcsoltam.

Persze vannak, akik fanyalognak a 200-as négyütemű blokkon, és visszasírják a régi kétüteműt. Ők azt mondják, a régebbi 180-as blokk volt csak a vadállat, amit aztán az igazán őrültek még tovább tuningoltak. Sportkipufogók, erősített rugók, gázos teleszkópok, szénszálas elemek, és a motor teljesítményét, a röpsúlyos váltó karakterisztikáját javító különböző kütyükkel felspécizett robogók, nem egy nagymotort megszégyenítenek. Az elmúlt években vált divattá az igazán elvetemült runneresek körében, hogy xenonlámpát raknak a gépre, azt azzal villognak. Persze ezeket a kiegészítőket a VXR-en is alkalmazhatjuk. A két blokk teljesítménye a gyári adatok szerint amúgy megegyezik. Épp csak a négyüteműnek kisebb a károsanyag-kibocsátása, és teljesíti az újabb környezetvédelmi előírásokat.

A Runnerral inkább élménymotorozik az ember, és bár munkába járni is lehet vele, a szokványos városi robogónál kevesebb kényelmet nyújt. A hátrafelé emelkedő ülés miatt a rövidebb lábúak nehéznek találják a felülést, és piros lámpánál állva kissé pipiskedniük is kell. Hosszabb távon egy személy viszonylagos kényelemben utazhat rajta, bár a menetszéltől nem sokat véd a pici plexi, és sportos vonalai miatt az első idom sem sokat fog ki a térdek elől. Van azonban a , amelynek segítségével meleg levegőt vezethetünk a lábra a folyadékhűtő felől. És ez jó.

Menjük hosszabb távra? Menjünk. Sok dolgunk nem lesz, csak túl sok pakkot ne akarjunk vinni. Az ugyan tágas (elnyeli a sisak helyett például egy kisbevásárlás cuccait: joghurtokat, kilós kenyeret, felvágottat, csokit), de több napos túrára való cuccot nem tudunk belepakolni. A túl nagy hátizsák kényelmetlen, a motorhoz kapható hátsó doboz pedig - szerintem - elüt sportos mivoltától. Persze praktikus.

Ha már bepakoltunk és elindultunk igazán nem sok dogunk akad. Húzzuk a gázt, azt nézzük az utat és a tájat. Ha egymagunk utazunk, a kényelemmel sem lesz sok baj, elgémberedett térdeinket menet közben is nyújtóztathatjuk, ha hátrébb csúszunk az ülésen.