Menetszél

Általában igaz szokott lenni, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb, de vannak esetek, amikor a legelő flórája, színhatása határon innen és túl teljesen azonos. Jó példa erre ez a lengyel kézben lévő Gnome&Rhone AX2 motorkerékpár, amelyhez hasonló egy-kettő akad magyar földön is, bár többségük csak ígéretes restaurálási terv formájában.

Az üzemképes, restaurált modellről hallva okkal feltételezhettük, hogy a Magyarországénál négyszer nagyobb lakosságú lengyelhonban egy hibátlan állapotú gépezettel kerülünk szembe, amelyhez mindenféle érdekes történetek kapcsolódnak. Ehhez képest kiderült, mintha itthon lennénk...

A Vörös Báró kedvence

A Gnome&Rhone gyár történetét meglehetős részletességgel végigkövettük a Veterán 2003. februári számában, így ettől most eltekintenénk, és csak a mulasztók kedvéért említjük, hogy a francia cég históriája 1895-ben kezdődött (némely források szerint 1892-ben), amikor a Seguin testvérpár, Louis és Laurent megszerezte egy belső égésű motor licencét a német Motoren Fabrik Oberursel vállalattól. Ezeket a motorokat később Gnome néven árulták.

A cég fejlődésének következő fontos állomása egy repülőgépmotor megtervezése (1907) és gyártása (1909) volt. A Seguin fivérek új megoldásokat keresve konstruálták meg saját csillagmotorjukat, amelyet Gnome Omegának neveztek el. Különlegessége abban állt, hogy a forgattyústengely rögzítve volt, és az egész hajtómű forgott. Milyen előnyei voltak az ilyen elrendezésnek? Megoldódtak a hajtóműhűtés problémái, a centrifugális erő pedig segítette a szeleprugók működését.

Persze, e konstrukcióknak rengeteg gyengéjük is volt. A legzavaróbbakhoz tartozik a jelentős, vibráló tömeg, amely irányítási gondokat okozott. Ha ehhez hozzávesszük az üzemanyag-ellátás és a gyújtási rendszer bajait, sejthető, hogy egy ilyen motor komoly kihívás volt a tervezőnek és a pilótának egyaránt.

1910-től gyártott repülőgép-hajtóműveket Louis Verder is. Cégét, a Société des Moteurs le Rhone-t 1915-ben megvásárolták a Seguin fivérek, s a két vállalkozás egyesülésével jött létre a Société des Moteurs Gnome et Rhone, amely egyebek között az első világháborúban jól bevált csillagmotorok sorozatgyártásával foglalkozott. A német repülés híres ásza, Manfred von Richthoffen, a "Vörös Báró" Fokkerét is Gnome&Rhone 9C hajtotta.

A Gnome&Rhone az első világháború után, repülőgépmotor-megrendelések hiányában kezdett motorkerékpár-gyártással foglalkozni. Természetesen keresték a módját, hogy a hadsereg beszállítói lehessenek kétkerekűikkel is, mivel a francia katonaság számos motorkerékpár-típust használt a világháborúban, köztük Terrot és Rene Gillet gyártmányokat. Az igazi áttörésre azonban a harmincas évek végéig kellett várniuk.

A húszas évek közepétől a párizsi Rene Gillet cég volt a francia hadsereg fő szállítója. A népszerű G modellt készítették szóló és oldalkocsis kivitelben, a legkülönbözőbb felszerelésekkel, így géppuskaállvánnyal, teherszállító és sebesültszállító változatban. A 750 köbcentiméteres, oldalt szelepelt motorhoz háromfokozatú váltó csatlakozott, elöl rugós villa, hátul merev felfüggesztés jellemezte. A fejlesztés legfontosabb lépéseként 1939-ben négyfokozatú váltóval kezdték gyártani, egyébként főbb adatai nem sokat módosultak, egészen az ötvenes évek elejéig.

Különös módon, még a segédmotorokat gyártó Velomoteur cég is kapott megrendeléseket a katonaságtól, ám rendszeresített gép volt az egyhengeres Gnome&Rhone D5A (500 ccm, ohv), a Motobecane S5C (500 ccm, ohv), a Terrot RDA (500 ccm, sv), a nehéz, kéthengeres Gnome&Rhone AX2 (800 ccm, sv), a Monet Goyon L5A1, a Gnome&Rhone 750 Armée (750 ccm, ohv), a Rene Gillet G1 (750 ccm, V-kéthengeres), és a Terrot VAAT (750 ccm, V-kéthengeres). A legtöbb francia katonai motorkerékpár oldalkocsis volt, a szóló modelleket gyakran szerelték külön szerszámkészlettel, vászontáskákkal, megerősített oldaltámasszal.

A felsorolásban szereplő motorkerékpárok általában csővázzal, központi rugós első villával, hátsó rugózás nélkül, lánchajtással készültek. A Gnome&Rhone AX2 modellnek viszont préselt lemezből készült váza és első villája, a motorral egybeépített váltója és kardánhajtása volt. Meglehetősen hasonlított a Zündappokra, és mivel erős, strapabíró konstrukció volt, hamar népszerűvé vált a katonák között. Az AX2-est a boxermotoros, 500 ccm-es (68x68 mm) V2 típusból fejlesztették ki. A motor összlökettérfogatát 800 cm3-re növelték, és hátrameneti fokozattal ellátott váltóval készítették.

Az AX2 kardánhajtása átvezetett az oldalkocsi-kerékre is, és ez az áttétel a későbbi modelleknél be- és kikapcsolhatóvá vált. A 750 Armée típus motorja ugyancsak boxerelrendezésű volt, felülszelepelt, 750 ccm-es (81x72 mm), és nem volt oldalkocsikerék-hajtása. A megszállás évei nem voltak különösebben dicsőségesek a Gnome&Rhone számára. A vállalat német irányítás alá került, és motorkerékpárjai (főleg az AX2), s persze mindenekelőtt repülőgép-hajtóművei Hitler háborús gépezetét szolgálták.

Egyébként BMW-alkatrészeket, sőt komplett BMW-hajtóműveket is gyártottak. 1941-ben a Gnome&Rhone bekebelezte a SNMC üzemet (korábbi nevén: Société des Moteurs et Automobiles Lorraine), vagyis Lorainne Dietrich, ismert autó- és repülőgépmotor-gyáros cégét. Egyes források említést tesznek ugyan a Gnome&Rhone üzemben végrehajtott szabotázsakciókról, de ezek minden bizonnyal úgy történtek, ahogy a "Halló, halló" című angol tévésorozatban.  Így aztán a céget az 1945-ös felszabadulás után államosították, és beolvasztották az újonnan létrehozott SNECMA (Société National d'Etude et de Construction de Moteurs de Aviation) - konzorciumba.

A harcok után a Gnome&Rhone üzemekben amerikai tankokat újítottak fel, traktort, tejcentrifugát, autoklávot, lőfegyvereket és motorkerékpárokat gyártottak. Mintha csak a csepeli Weiss Manfréd Vas- és Acélipari Rt. történetét olvasnánk. Az ötvenes évek végére azután a Gnome&Rhone motorbiciklik teljesen eltűntek a piacról, az üzem átállt a repülőgépgyártásra.