Olyan, mintha egy izmos állatot ülne meg az, aki egy Gilera Nexus ülésébe kapaszkodik föl. A motor futóműve, blokkja, formája és műszerfala is mind a sportosságot hangsúlyozza. És valóban: kényelmesebb sok van, sportosabb viszont aligha akadhat a nagyrobogók között.
Azt hiszem, új kategóriával gyarapodott az amúgy is egyre határait feszegető robogópiac. Talán az izomrobogó a legtalálóbb elnevezés a Gilera Nexus 500-ra, a Piaggio nagy sportrobogójára. Az ember ráül, és úgy érzi, valami nagyon izmos állat hátán lovagol, mondjuk egy bivalyén. A sportosan kemény, feszes futómű, a sportkipufogó öblös hangja mind mutatja: ez nem egy piacra járós, de nem is egy kényelmes luxusrobogó. Na jó, a bivaly-hasonlat azért sántít, mivel a Nexus jóval fürgébb az igavonó állatnál, és a legyek nem körüldöngik, hanem inkább szétkenődnek az orridomán.
Azon az orridomon, amely formájában is a sportmotorokra utal. Leszámítva az első kerék szokottnál kisebb méretét, ha csak az első idomot nézzük, akkor el is menne valami 600-as szupersport gép elejének. Árulkodó jelek azonban a lámpák alatti ál-légbeömlők, amelyek igazából csak fekete matricával leragasztott bevágások az idomban, és hátrább haladva is kiderül, hogy mivel van dolgunk.
Egy valóban sportos nagyrobogóval. Bizonyára a váz merevítése az oka az X9-esénél jóval magasabbra húzott lábtartók közötti púpnak, amelyben a benzinbetöltő nyílást elhelyezték (azóta ültem már olyanon, ahol ez még magasabb, bár a robogó egy kategóriával kisebb volt: Gilera Runner). A benzinsapka formája is a sportmotorokat idézi, és nem a kesztyűtartóba rejtett gombbal, hanem a slusszkulccsal nyílik. Annál is inkább, mivel a Nexuson nem jutott hely kesztyűtartónak az orridomban, csupán a bal kormánycsutka alatt van egy kicsi mobiltelefon-tartó.
A nagyrobogó kategóriához képest szűkebb az ülés alatti tárolórekesz is, ide csak egy sisak fér be, de csomagtér-világítás van. Azért lehet bele pakolni, például másfél liter mustot, nyolc kiflit, és egy kisebb bontott csirkét - bevallom mentem vele piacra is. Az ülés azonban - bár távirányításos és teleszkópos - nem nyílt fel magától - feltehetően már elfáradt a kilökő rugó a tesztelt motoron. Tehát kézzel kell megindítani az ülőlapot - zacskókat cipelve ez nehezen ment -, igaz, ezután magától felemelkedik, és úgy is maradt a teleszkópnak köszönhetően.
De mitől is lesz szűkösebb egy maxirobogó csomagtere? Itt például a hátsó rugóstag veszi el a hely java részét, amely a siskatartó bal oldalán található. Hét fokozatban állíthatjuk be a futómű feszességét egy körmös kulccsal. Nem csak a feszesség állítható azonban a hátsó futóműnél, hanem a lengővilla szöge is. Egy három centiméterrel lehet emelni-süllyeszteni a motor hátsó traktusát, amivel hivatalosan a fordulékonyságot lehet szabályozni. Jómagam nem sok különbséget éreztem a far fel-, illetve leeresztése között mindennapi használatban. Mindkét állásban viszonylag könnyen lehetett terelgetni a vasat. Számomra a különbséget az jelentette, hogy ha felemeltem és rendesen ültem az ülésen, alig ért le a lábam. A feszesség állítása is elég egyhangúnak tűnt: hiába a hét fokozat, én csak azt éreztem, hogy vagy nagyon feszes a rugózás, vagy nagyon-nagyon feszes.
De sutba a kifogásokkal! A Nexussal menni kell, nem állni, és menet közben sem kényelmesen hintáztatni a hátsó felet. Hadd rázza, ha ez az ára, hogy a kerék a földön maradjon. Mert ott marad és kapaszkodik, és fenemód tol előre, ha megrántjuk a gázkart. Sőt, a - teszt egy része alatt sportkipufogóval ellátott - gép vadul hörög, és mindenkit otthagyunk.
Utolsó kommentek