A színfalak mögötti történések idén gyűrűztek be, a patinás márka azonban már tavaly megalkotta 2004-es újdonságait, amelyek - logikus tervezést tükrözve - a piaci sikerek továbbvitelének misszióját igyekeznek teljesíteni. A Moto Guzzi 2003-ban bemutatott újdonsága, a Breva 750 IE egyből a márka egyik legkeresettebb modellje lett, hiszen csak a Nevada 750-esből adott el többet a cég. Ez az azonnali siker arra bátorította a Moto Guzzi vezetőit, hogy piacra dobják a Breva nagyobb verzióját, a Breva V 1100-ast, amely szinte csak elnevezésében hasonlít "öccsére".

Komolyabban

Az újdonság vázába 1064 köbcentis, léghűtéses, hengerenként kétszelepes V2-es blokkot építettek, a hagyományoknak megfelelően természetesen keresztirányban. Az új V2-es egység teljesen eltér a Breva 750 IE erőforrásától, hiszen a V 1100-nál már hengerenként két gyújtógyertya adja a szikrát, az üzemanyag-ellátásról pedig Weber-Marelli injektor gondoskodik. Az újdonság sebességváltója, kardántengelye, futómű- és fékrendszere is eltér a kisebb Breváétól. A V 1100 sebességváltója hatfokozatú, a hajtásról már a Moto Guzzi által kifejlesztett, úgynevezett kompakt reaktív kardánmű gondoskodik, amelynek lényege, hogy azt integrálták az egy öntvénydarabból álló, félkarú hátsó lengővillába, növelve a hátsó futómű merevségét. Elöl 45 milliméter belsőcső-átmérőjű teleszkópvilla, hátul központi rugóstag végzi a feladatát - a 750 IE-n hátul két oldalsó rugóstag van. A Breva V 1100 elöl már két 320 milliméteres féktárcsát kapott, a hátsó tárcsa átmérője a Breva 750 IE-n használatoshoz viszonyítva nagyobb lett. A 750-es gépen 250, az újdonságon 280 milliméter a tárcsa átmérője. Az elég tetemes lökettérfogat-különbség miatt a két motor teljesítményadatai is nagymértékben eltérnek. A Breva V 1100 a 83,9 lóerős legnagyobb teljesítményével közel 36 lóerővel izmosabb a 750-esnél, s 86,5 Nm-es nyomatékával 32 newtonmétert "ver" a testvérmodellre.

Rügyfakadás

Ivano Beggio, az Aprilia májusban lemondott elnöke nagyon büszke lehet magára. Egyrészt újra nyereségessé tette a Moto Guzzit, másrészt újjáélesztette a márka sporthagyományait (a Guzzi a gyorsasági motorkerékpáros vb-n a 250-es géposztályban hat, a 350-es kategóriában nyolc vb-címet szerzett). Az ő kezdeményezésére kezdtek bele - még 2001-ben - egy új versenymotor, pontosabban egy utcai sportgép tervezésébe. A motor prototípusát még a 2002-es müncheni Intermot szakkiállításon leplezték le, s a tavalyi, milánói Eicmán már a kész gépet mutatták be. Pontosabban a motor versenyváltozatát, az MGS-01 Corsát, hiszen az utcai változat csak az idei Intermoton gördül a nagyközönség elé. A MGS-01 Corsa a Moto Guzzi és egy olasz tuningcég, a Ghezzi&Brian közös alkotása. A motor erőforrásának alapja a V10-es típus 1064 köbcentis, léghűtéses, hengerenként kétszelepes, V2-es blokkja volt, míg a sebességváltó és a kardánmű a V11-esből származik. A blokk alapos módosításon esett át, hiszen a dugattyúk, a hengerek és a motorelektronika teljesen eltérnek az eredeti V10-esben használtaktól, a dugattyúkat például a Cosworth készíti. A módosításoknak köszönhetően az MGS-01 Corsa 8000-es percenkénti főtengelyfordulaton 122 lóerő maximális teljesítményre képes, míg 112,7 Nm-es legnagyobb nyomatékát 6400-as fordulaton adja le. Az MGS-01 Corsának már meg is volt a főpróbája, mégpedig az endurance-vb harmadik futamán, az Albacetei 12 óráson. A viadalra a spanyol Classic Co. csapat a Moto Guzzi újdonságával nevezett be, s az alakulat a 21. helyen ért célba.

Egy másik versenygép

Az olaszok különösen szeretnek emlékezni azokra a motorokra, amelyek akár csak egy-egy versenyen is, de nagy jelentőséggel bírtak. Ilyen gép volt az a V11 Café Sport is, amely tavaly részt vett az olasz naked bike-bajnokság egyik futamán. Ez az egy verseny pedig elég volt arra, hogy a Moto Guzzi kijöjjön egy új modellel, a V11 Coppa Italiával, amely öt részletben tér el az elődjének számító Café Sporttól. Az újdonság festése az olasz nemzeti trikolórt idézi, kovácsolt alufelnijei az OZ-től származnak, a blokk titán kipufogórendszert és új motorelektronikát kapott, lábtartói könnyűfémből készültek.
 
Hegyi András - Szabó Róbert