Menetszél

Aki egyedivé szeretné tenni autóját, több ezer megoldás közül válogathat - a karosszériaelemek és a belsőtér átszabására a csillagos ég a határ. Biztosan találunk ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelő megoldást. Épp ezért furcsa, hogy viszonylag ritka az autóemblémák átalakítására vállalkozó cég. Ezt a piaci rést egészen sajátságos módon igyekszik betömni az Emblem Alive.

A videóban látható előző szériás Ford Mustang paripája, galoppozásba kezd és egy nyerítés után még az autó nevét is elmondja. Aki itt még nem nevet túl hangosan, hallhatja, hogy a Chevy Camaróra szánt átszabott hűtőmaszkon a jelvény azt suttogja: "Amerika szívdobbanása" és ennek megfelelően dobog is egy párat. Óriási poénnak érezzük a dolgot, így rögtön írtunk is emailt Amerikába. Meg is jött a pozitív válasz: a jövő évtől tervezik termékük sorozatgyártását és hajlandóak akár az államokon kívülre is szállítani.

Biztos sokan tartják majd ízléstelennek, de simán lehet divat itthon is a forgó és hangot adó autóemblémákból. Képzeljük csak el, amint a lakótelepi tuningőrült srácok autója egy gombnyomásra, az embléma forgása közben szerelmük, vagy akár kedvenc focicsapatuk nevét mantrázza...

Bekössé! - kezdődött a csajos hétvége. Ketten vezetünk felváltva, a harmadik szórakoztat hátulról, nincs jogsija, de jobb is ez így. Pénteken délután indulunk Siófokra a gyönyörű, 1986-os Volvóval (240 DL, okos, szép, mindent tud), amiben a kilométer-számláló helyett beépített mérföldszámláló nem működik ugyan - pedig direkt nekünk készítettek mérföldes itinert -, a kesztyűtartóban kihajtható tükör figyel gyárilag. Szerelem első látásra, na.

A Volvónk és a többi huszonéves résztvevő

(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Volvót könnyű vezetni. Ezt biztosan mindenki tudja, most már én is. Semmi lefulladás, azonnal és finom brummogással jelzi, ha nem teszik neki a sebesség, ami persze elvárható, mert a fordulatszámmérőt nem tartották fontosnak elhelyezni a műszerfalon. Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy meg kellett szoknom, az ötödik fokozat a sebességváltó tetején hanyagul elhelyezett gomb és a kuplung szimultán megnyomásával történik négyesben, valamint az, hogy ne a mérföldet nézzem kilométernek. De ment ez is.

Siófokon a kempingben a szervezőkön kívül csak néhány csapat sorakozott fel péntek estére, de így legalább akadt alkohol éppen elég, a készületleneket - a három nő - is ellátták kedvesen. Reggel, a kötelező Balaton-parti kolbász elfogyasztása után bekéredzkedtünk egy szimpatikus fiestás pár mögé, a mérföldszámláló halálára hivatkozva. Akadtak ugyan alternatív ötletek - nézzük a villanyoszlopokat, azok pont ötven méterre állnak egymástól, vagy érzésre meg lehet oldani -, de miután este négyszer tévedtünk el a boltot keresve, maradtunk a biztosabbnak tűnő követés mellett.

Okozott némi fejtörést a feladat

(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Huszonöt huszonéves youngtimerrel indult a hétvégi verseny, mindegyik autó csont nélkül vette a feladatokat, a résztvevők pedig egymást segítették a megállókban váró feladatoknál. Utóbbiakból műszaki jellegű megnyugtatóan kevés, szám szerint egy volt, izzócsere a parkolóban álló Alfa Romeón. Némi leséssel ezt is abszolváltuk. Idén a Somogyi-dombság lankái képesztettek el, visongva örültünk majdnem minden fűszálnak, a napsütésnek és persze a Volvónak.

Mivel gasztroblogger is ült a kocsiban - na jó, övé volt a jármű -, az utolsó feladat (hány pillére van a Völgyhídnak?) előtt csikorgó gumikkal kanyarodtunk be egy méhészetbe, ahol a nőgyűlölő, de viszonylag szolgálatkész méhészt spontán meginterjúvoltuk és vettünk mézet, sokat. Mire végeztünk, számtalan nem fogadott hívás várt a szervezőktől, akik teljesen jogosan megrémültek, hogy éppen a három nő tűnt el útközben, a fiestások tanácstalanul vonogatták a vállukat, az utolsó előtti feladatnál még megvoltunk. Alig pirulva vázoltuk a helyzetet, és némileg zavarban értesítettük a szervezőket, hogy a verseny második napján már hekket tervezünk fogyasztani egy bódéban, a tesztvezetés lehetőségét átadjuk bárkinek.

Csajok és régi vasak - minden férfi álma

(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az esti retropartin természetesen még részt vettünk - az alfás kérdőívnél oda nem illő megjegyzésekkel hátráltattuk a csapattársakat -, másnap pedig elegánsan integettünk az újabb feladatokra induló autósoknak, most már ismerősként üdvözölve nagy részüket.

A túra tulajdonképpen egy versennyel egybekötött találkozó volt; a szervezők szerelemből állítják össze az útvonalat és a feladatokat, egyre profibban és elképesztően kedvesen. A veterántalálkozók tarifáihoz képest jelképes összegért vidultuk végig a versenyt, amelyen bárki indulhat, természetesen egy youngtimerrel. A vegyes társaságot az autóimádat köti össze, ami a verseny végére hajlamos átragadni a tökéletesen amatőr, dugókon edzett autósra is. Jövőre is mennénk, kéne olcsón saját youngtimer.

Bekössé! - kezdődött a csajos hétvége. Ketten vezetünk felváltva, a harmadik szórakoztat hátulról, nincs jogsija, de jobb is ez így. Pénteken délután indulunk Siófokra a gyönyörű Volvóval (240 DL, okos, szép, mindent tud), amiben a kilométerszámláló helyett beépített mérfőldszámláló nem működik ugyan - pedig direkt nekünk készítettek mérföldes itinert -, a kesztyűtartóban kihajtható tükör figyel gyárilag. Szerelem első látásra, na.

A Volvót könnyű vezetni. Ezt biztosan mindenki tudja, most már én is. Semmi lefulladás, azonnal és finom brummogással jelzi, ha nem tetszik neki a sebesség, ami persze elvárható, mert a fordulatszámmérőt nem tartották fontosnak elhelyezni a műszerfalon. Az egyetlen nehézséget az okozta, meg kellett szoknom, hogy az ötödik sebesség a sebességváltó tetején hanyagul elhelyezett gomb és a kuplung szimultán megnyomásával történik négyesben, valamint az, hogy ne a mérföldet nézzem kilométernek. De ment ez is.

Siófokon a kempingben a szervezőkön kívül csak néhány csapat sorakozott fel péntek estére, de így legalább akadt alkohol éppen elég, a készületleneket - a három nő - is ellátták kedvesen. Reggel, a kötelező Balaton-parti kolbász elfogyasztása után bekéredzkedtünk egy szimpatikus Fiestás pár mögé, a mérföldszámláló halálára hivatkozva. Akadtak ugyan alternatív ötletek - nézzük a villanyoszlopokat, azok pont ötven méterre állnak egymástól, vagy érzésre meg lehet oldani -, de miután este négyszer tévedtünk el a boltot keresve, maradtunk a biztosabbnak tűnő követés mellett.

A youngtimerek húszas éveikben is fiatalos, kis szériában, különleges körülmények között gyártott, vagy más okból kultikussá vált gépjárművek. Közülük 25 kocsival indult a hétvégi verseny, mindegyik autó csont nélkül vette a távot, a résztvevők pedig egymást segítették a megállókban váró feladatoknál. Utóbbiakból műszaki jellegű megnyugtatóan kevés, szám szerint egy volt, izzócsere a parkolóban álló Alfa Romeón. Némi leséssel ezt is abszolváltuk. Idén a Somogyi-dombság lankái képesztettek el, visongva örültünk majdnem minden fűszálnak, a napsütésnek, és persze a Volvónak.

Mivel gasztroblogger is ült a kocsiban - na jó, övé volt a jármű - az utolsó feladat (hány pillére van a Völgyhídnak?) előtt csikorgó gumikkal kanyarodtunk be egy méhészetbe, ahol a nőgyűlölő, de viszonylag szolgálatkész méhészt spontán meginterjúvoltuk és vettünk mézet, sokat. Mire végeztünk, számtalan nem fogadott hívás várt a szervezőktől, akik teljesen jogosan megrémültek, hogy éppen a három nő tűnt el útközben, a Fiestások tanácstalanul vonogatták a vállukat, az utolsó előtti feladatnál még megvoltunk. Alig pirulva vázoltuk a helyzetet és némileg zavartan értesítettük a szervezőket, hogy a verseny második napján már hekket tervezünk fogyasztani egy bódéban, a tesztvezetés lehetőségét átadjuk bárkinek.

Az esti retro partin természetesen még részt vettünk - az Alfás kérdőívnél oda nem illő megjegyzésekkel hátráltattuk a csapattársakat -, másnap pedig elegánsan integettünk az újabb feladatokra induló autósoknak, most már ismerősként üdvözölve nagyrészüket.

Márkafüggetlen youngtimer klub nincs Magyarországon. A versennyel egybekötött találkozó volt ez a túra is. A szervezők szerelemből állítják össze az útvonalat és a feladatokat, egyre profibban és elképesztően kedvesen. A veterántalálkozók tarifáihoz képest jelképes összegért vidultuk végig a versenyt, amin bárki indulhat, természetesen egy youngtimerrel. A vegyes társaságot az autóimádat köti össze, ami a verseny végére hajlamos átragadni a tökéletesen amatőr dugókon edzett autósra is. Jövőre is mennénk, kéne olcsón saját youngtimer.

"Nagyon boldog vagyok, hiszen sok mindenen keresztül mentünk ezen a hétvégén, mégis ötödik tudtam lenni - mondta a futam után Talmácsi. - Nagy csata volt, életem egyik legnehezebb versenyén vagyok túl. A szerelőim remek munkát végeztek, a bemelegítő edzés után még összeraktak egy versenyképes motort a számomra." Az új kategória legjobbjának Le Mans-ban a spanyol Toni Elías bizonyult honfitársa, Julián Simón és az olasz Simone Corsi előtt.

A 125-ösök között csak spanyolok fértek a dobogóra, sőt a MotoGP-ben is spanyol győzött: Jorge Lorenzo nagy fölénnyel nyert címvédő csapattársa, Valentino Rossi előtt.

Eredmények:
Moto2:

125 cm³:

MotoGP:

A világbajnokság állása:

Moto2:

125 cm³:

MotoGP:

Piros és olasz, de mégsem Ferrari. A Siata (Societa Italiana Auto Trasformazioni Accessori) 1926 és 1970 között Fiatokat tuningolt és egyedi karosszériákat gyártott, amikkel részt is vettek a legendás Mille Miglia versenyeken is. A 208S-ből 1953/1954-ben összesen körülbelül ötven darab készült, ami önmagában is érdekessé teszi.

Az autót a Fiat 2,3-as V8-asának 137 lóerősre felhúzott változata mozgatja. Ez önmagában már nem tűnik szédítőnek, de elég ránézni az autóra - tiszta, klasszikus vezetési élményt ígér a kis kétajtós. Pompás állpoatban van, 1991-től nyolc évig tartott a felújítása és megkapta az FIA minősítést is, amivel (bár eddig a konkrét példánnyal nem versenyeztek) nekivághat a klasszikusoknak kiírt ezer mérföldes versenynek is.

A licit június elején zárul, akkor válthat gazdát a történelmi darab. Első tulajdonosa az a Steve McQueen volt, akinek a legendájához az is hozzátartozik, hogy nem csak imádta a sportkocsikat, hanem vezetni is tudta őket.

Erről tanúskodik a Bullit című film részlete, amiben McQueen maga vezeti a Ford Mustangot és győzli le végül a Dodge Charger-es rosszfiúkat.