Menetszél

Nyugodt, békés utunk volt. Néhány érdekesség:

Nem igazán ismerik errefelé az euró-raklapot. Kézzel raknak meg egy billencs Kamazt téglával - egyenként, majd azt egyenként is szedik le. Azért lehet, mert egy teherautót sem láttam daruval.

Idősebb helyiekkel beszélgetve többször előkerül, hogy szeretik a magyarokat, a fociról és az Ikarusról vagyunk általában ismertek. De ma pl. jött hozzánk egy férfi, aki Székesfehérvárt emlegette. Valószínű katona lehetett a múltban. Kíváncsiak lennénk, hogy a mostani fiatalok mihez kötik Magyarországot, mert ugye a fociban már régen nem remekelünk, és az Ikarus gyár is bezárt.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Az egész országban úton-útfélen mobiltelefonkártya-boltok sorakoznak, de olyan szinten, hogy a városokban kb. 200-300 méterenként.

Havoi nagyon kulturált mezőgazdasági város, ahol az ipar rohamosan fejlődik, rendezett a főutca, a kapukon benézve zöld belső udvarokat látni. A főút mellett mindkét oldalon járda és zöld, virágos előkertek. Szemét sehol. Erőmű, finomító és gázfejlesztés, na meg egy vadonatúj reptér ennek a csodának a magyarázata. It's a booming city.

Útközben találkoztunk olasz motorosokkal, beszélgettünk, ki, merre járt, majd csatlakozott hozzánk a helyi erő is, szamárfogattal.

Csodálkozunk azon, hogy ezek a pici szamarak mit ki nem bírnak. Húzzák a kordét emberekkel, néha ezzel szállítják még a marhákat vagy kecskéket is. Amikor nem dolgoznak, állnak a földek mellett, kikötve a tűző napon. A falusi életben a szamárfogat a mai napig nélkülözhetetlen. Egyébként motorkerékpárból ma láttuk az első MZ-ket, a többi valószínűleg mind Ural volt.

Szamarkand gyönyörűen fejlődő, hatalmas város. A centrum felé vezető főbb utcákon mindenhol építkezések: lerombolják a régi házakat, vagy felújítják, és a nyugati, modern városok mintájára alakítják ki az utcák arculatát, tele üzletekkel, éttermekkel. Itt láttuk az első Merciket is - eddig csak orosz vagy üzbég-koreai autók voltak.

Körbejártuk a várost, és megnéztük az óváros gyönyörű épületeit, részeit. Amint viszont az óvárosból egy mellékutcába kanyarodtunk, rögtön megmutatta magát Szamarkand másik oldala. Szűk utcák, egymásra épült házak, sehol egy tábla vagy jelzés. A legtöbb utca aszfalt nélküli zsákutca. Itt is óriási a kontraszt.

Találtunk egy B&B-t, ahol ma este olasz, belga, koreai, indiai, japán, német világutazókkal töltjük az estét.

Talmácsi Gábor szabadidejében idén egy 250 köbcentis Yamaha X-Maxszal közlekedik és intézi ügyes-bajos dolgait, ami annyira megtetszett neki, hogy néhány barátjával közösen alapított egy robogós klubot. Világbajnokunk nem titkolt célja ezzel a kezdeményezéssel, hogy népszerűsítse a robogózást, mint közlekedési alternatívát, ezzel is csökkentve a dugókban ácsorgó autók számát.

Talmácsinak elege lett a dugókból és inkább robogóra váltott
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

A klubhoz gyakorlatilag bárki csatlakozhat, ha regisztrál az alábbi emailcímen, ami után sms-ben és emailen keresztül kaphat információkat a klub országos eseményeiről. Talmácsi elmondása szerint jelenleg még csak az a cél, hogy minél több tagot gyűjtsenek, mert így a későbbiekben eredményesebben tudnak majd tárgyalni különböző gyártókkal, szervizekkel és motoros iskolákkal kedvezményekért.

A gyerekek előre köszönnek a turistáknak, kérdezgetik angolul a nevüket, és nevetgélnek, miután megpróbálják kiejteni a számukra ismeretlen hangzású neveket. Szívesen veszik, ha fotózzák őket.

Ez is egy modern város, mely próbálja megőrizni a tradíciókat, de a fiatalok itt is egyre többen az MTV és a Viva tanításából merítenek. Sok modern, csinos, szép lány van errefelé. Az éttermekben a nők is simán kikérik maguknak az üveg sört, és konyakkal fejezik be az étkezést.

Igazi kereskedőváros Buhara is, de itt már azt éreztük, sokkal rámenősebbek, ami néha már zavaró. Ezt nem tapasztaltuk Khivában, amelyről azt gondoljuk, valóban egy ékszerdoboz, és sokkal jobban vigyáznak rá.

A képeken látjátok, mi mindent adnak el a turistáknak (főleg német, svájci, francia és olasz csoportok jönnek). Megtudtuk, hogy tolmácsnak lenni itt most nagyon jó. Angol, német és francia nyelven vezetnek, de hiány van az olasz és spanyol fordítókból. Utóbbi nyelvet nem tanították eddig Buharában.

A múzeum itt mást jelent, mint amit mi megszoktunk. Itt árusokkal vannak tele a múzeum épületei, de akár a teremőrök is árulják saját portékájukat: hímzéseket, réztányérokat stb. Ezt Khivában nem tapasztaltuk, ott a múzeumnak van beltartalma is.

A taxis egy fiatal srác volt, akit megkértük, hogy egy turistamentes helyre vigyen el ebéd-vacsorázni - nem csalódtunk. Nagyon finomat ettünk, és itt is mindenki nagyon kedves volt velünk.

A munkanélküliség sajnos itt is nagy, ezért sokan külföldön, legtöbben Oroszországban dolgoznak. Putyin politikája - aki öt évet dolgozott Oroszországban, megkapja az orosz állampolgárságot - bevált, ez viszont azt jelenti, hogy sokan nem jönnek vissza. Az állam által deklarált minimálbér negyven dollár havonta, a maximum ennek a tízszerese.

Ma megtudtuk, hogy a Daewoo/Chevrolet autókat (Dama, Tico, Matiz, Nexia, Lacetti) Tashkentben gyártják - nem volt nehéz rájönni, mert ezekből áll az újautó-állomány. Az elnyűhetetlen Moszkvics és a Ladák kihalóban vannak. Nem úgy a régi ZIL, Kamaz, MAZ kamionok - ennyi az autórovatba. :) Érdekesség: oroszul a bárány "bárányica" - üzbégül viszont "bárány!"

Nagyon sok emberrel beszélgettünk ma is, volt köztük kereskedő, rézműves, taxis, tanár, tolmács, étteremtulajdonos, szállodai menedzser, nyugdíjasok - mindenki kedves volt, és tényleg örülnek a turistáknak.

Reggel a recepciós fiú segítségével megoldottuk a dízelkérdést, újra a feketepiacon vásároltunk üzemanyagot, és felszerelkeztünk két plusz kannával is. Most már száz liter van a tetőn, így egy kicsit biztonságosabb érzés...Tényleg nincs más megoldás: a legtöbb kúton benzin sincs, ha mégis, hosszú sorok várakoznak, de a benzinkutak kb. 70%-a be is van zárva.

A feketepiac virágzik, de a tapasztalatunk pozitív: a megállapodás kötelez, alkudni lehet, viszont nem lejmolnak, és az adott szót betartják.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Míg Laci az autóról gondoskodott, újra felkerestem a történelmi város ősrégi, gyönyörű utcáit. A déli kapun léptem be a városba, erről az oldalról néhány utcányi ma is lakott, régi ház fogadott a maga nyüzsgő forgatagával. Beljebb haladva ismét elém tárultak a szent város monumentális, lélegzetelállító épületei: mecsetek, minaretek, mauzóleum, hárem épületei.

Mindenfelé gyönyörű mozaikok, fafaragásos kapuk, oszlopok, mennyezetek. Körös-körül múzeumok, melyek a tradicionális kézművesipartól a használati tárgyakon, fotókon, történelmi leírásokon keresztül mutatják be Híva városának történetét.

Utunkat folytatva szépen megművelt területek mellett haladtunk tovább. Termelnek itt gabonát, kukoricát, gyapotot, de még rizst is. Turktul városa után újra csak sivatagos terület amerre a szem ellát.

12.53. Kint 41 fok van, de már nem klímázunk, spórolunk az üzemanyaggal, száz kilométeren három liter dízelt tudunk megtakarítani. Útközben a forróságban arról beszélgettünk, itt igazán ki lehetne használni a nap energiáját, de a próbálkozás jeleit sem láttuk sehol. Míg az alternatív energia előállítása drágább, mint a hagyományos energiáé, jelentős változás sehol sem várható.

Napközben sok új épület és az útvonalunk mellett párhuzamosan épülő autóút mellett haladtunk el. 14 óra felé megálltunk egy út menti fogadó mellett, ahol nagyon finom, de a mi ízlésünknek kicsit zsíros levest, salátát és teát fogyasztottunk. Megismerkedtünk pár útépítő munkással és egy Buharából Hívába tartó moszkvai házaspárral. Oroszul, angolul és kézzel-lábbal folyt az eszmecsere az üzbég gazdasági és politikai helyzetről, illetve megvitattuk, mennyire nem helytálló a nálunk kialakult kép az országról.

Csupa kedves, becsületes, segítőkész emberrel találkoztunk, korruptakkal ez idáig nem volt dolgunk, és reméljük, ez így is marad. A kontrollpontokon is csak mosolyognak ránk, senki nem próbált lehúzni vagy átverni bennünket.

Közben voltak szamarak, vízbe ugráló gyerekek, birkákat szállító Moszkvics, és sajnos egy újabb gumimizéria - most nem kő, hanem csavar volt a probléma okozója.

Estére azért megérkeztünk Buharába.

Utunk a bazárba vezetett tovább - Edit elment váltani, 15 perc után egy szatyor pénzzel tért vissza. A szokásos módon kicsit nyerészkedni akartak rajta, de szemfülesen nem hagyta.

Ezt követte a dízelvásárlási mizéria. Az országban az olajkrízis miatt (leállt a benzin- és dízelgyártás egy hónapja) sok benzinkút be van zárva, vagy ami nyitva van, ott gázt - hisz ez az ő aranyuk -, jó esetben benzint lehet kapni. Nagyrészt benzin- és gázüzemű gépjárművek közlekednek, még a régi benzines ZIL kamionok is gázzal futnak.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Egy taxist kérdeztünk meg, hol is juthatnánk gázolajhoz, pár telefon után követtük őt egy kútra, ami zárva volt. Szerencsénkre pont arra jött egy dízeles ZIL, akit a Laci megállított. Újabb kérdezősködés, telefonálás, majd a ZIL egyik utasa átült a taxiba, és mutatta az utat a 15 kilométerre lévő faluba. Itt végre a normál ár kétszereséért sikerült tankolnunk, ami teljesen normális, hiszen a dízel hiánycikk.

Érdekesség: kiderült, hogy a taxi vezetője járt már Budapesten, 1986-ban, junior könnyű súlyú ökölvívóként, tagja volt az üzbég válogatottnak. Az úton Khiva felé több esetben megálltunk, hogy próbálkozzunk dízelt venni, de hiába.

Néhány helyen megálltunk az útirány felől érdeklődni. Az emberek nagyon segítőkészek, a férfiak első dolga, kezet nyújtani. A dízelproblémát a határon jelezték a velünk együtt átkelők, de nem igazán hittünk nekik, mi tudatlanok... Egyébként, ha fizetnek valamit, belecsapnak a pénzzel együtt a másik tenyerébe. Így áll az alku.

Khiva felé megálltunk dinnyét enni. Evés közben elbeszélgettünk a termelővel, gyerekekről, családról, munkáról. Itt minden rendben van, szeretnek itt élni az emberek. A cseresznye oroszul is cseresznye, a hús pedig üzbégül "gús".

Khiva város fel elhagyva Urgencs várost egy pontonhídon keltünk át (az új híd most épül), ahol találkoztunk egy bútorszállítóval. Érdekes nem?

Ez a régió mezőgazdaságnak és a turizmusnak köszönhetően folyamatosan fejlődik. Új házak, szép utcák, tisztaság, az emberek pedig szívesen fogadják a turistákat, és többször tapasztaltuk, hogy ránk köszönnek és üdvözölnek.

Első utunk a régi városhoz vezetett, ahol csak kapkodni tudtuk a fejünket a sok csodálatos régi épület láttán. Krisztus előtt 400-500 évvel épült a város, amelyet az idegenvezető előtt a 19. században harminc százalékban kellett restaurálni.

Remek esténk volt egy helybeli pici étteremben. Szerették a hazai pálinkánkat, és táncra is perdültünk.