Menetszél

Reggel még beszélgettünk az AP-újságírókkal, akiknek egynapi munka után sikerült kijárniuk, hogy Üzbegisztánban forgathassanak a menekültekről a kórházakban. A bürokrácia itt semmit sem változott. Hiába, Üzbegisztán máig egy totalitárius állam.

A tádzsik határra, délre értünk, és két óra elteltével üdvözöltek angolul. Hozzá kell tenni, egy árva lélek nem volt rajtunk kívül a határon. Minden oldalon négyszer ugyanaz, és hát sajnos itt is volt érdekes zsebre dolgozás: karantén elkerülése tíz dollár, útadó, amit már emelt áron fizettünk, és a vámos még szólt is, hogy amennyit gondolunk, még azért tegyük hozzá. Amit mi gondoltunk, az nem volt elég, és konkrétan még 15 dollárt kértek, amit viszont Edit határozottan megtagadott és kifordult az ajtón.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Itt, Tádzsikisztánban, az ellenőrzések újra sűrűbbek, tíz kilométerenként rendőr áll, aki ha másért nem, de kíváncsiságból is megállít bennünket.

Útközben találkoztunk kígyóárusokkal, ők azt mondták, ez megy a saslikra! Gyümölcsárusok mindenfelé, és benzin, gázolaj az utcán dunsztos üvegekből.

Hudzsandba érve körüljártuk a várost, de úgy döntöttünk, nem maradunk. Még nyolcvan kilométert akartunk megtenni, de aztán valahogy belecsúsztunk a 3378 m magas Sahrisztán-hágóba. Már esteledett, amikor elértük a hágó felét, és nem találtunk táborozásnak megfelelő helyet, mivel sehol egy kitérő, csak a sziklába vájt út, ami hihetetlen minőségű, mert nincs aszfalt, csak elmosott kőzúzalék és gödör-gödör hátán.

Tudom, hogy azt gondolják egyesek, hogy naivak vagyunk, ha erre nem számítottunk, de ez részünkről nem igaz. Csak azt szeretnénk vázolni, hogy ez az M34-es főút Dusanbéba. Ezek a régi Kamaz, ZIL, MAN kamionsofőrök igazi mesterek, ha ezen a hágón defekt vagy egyéb műszaki hiba nélkül átkelnek. És átkelnek! Kalap le előttük!

Fél 11 felé már nem láttam, a hágóról leérve az első alkalmas helyen kinyitottuk a sátrat.

Ma, 18-án már csak negyven kilométert kellett megtennünk a Fan-völgyben, az Iskander Kuli nemzeti rezervátumig. Itt egy csodálatos tó várt ránk 2200 méteren, havas hegycsúcsok között. Ez legalább olyan szép, ha nem szebb, mint ahogyan a képeken láttuk. Csak ne lenne ennyi légy meg szúnyog. Az emberek itt is kedvesek és barátságosak velünk. 

Autós rész: a Volga a felnikkel konkrét, nem? Tádzsikisztán egyébként a Mercedesek és Opelek országa. Régi C, E, de W140 S Klasse is sok van. Opelből főleg a Vectrákat szeretik, de van egy két Astra is. Terepjáróból leginkább SsangYong, és egy-két Pajero és Land Cruiser elszórva.