Fergana - Margilan. Körülnéztünk a történelmi selyemút mai városaiban. Margilanban bementünk a selyemgyárba. Picit átértékeltük a selyemtermékek ár-érték arányát.
Egy munkás hét órát dolgozik, és 35-50 dollárt keres egy hónap alatt. 45-70 éves gépekkel termelnek, de általában nagyobb igény van a teljesen kézzel szövött selyemáru iránt. Ezt régi fagépekkel végzik, teljesen kézi, lábi erővel.
Hihetetlen, mit teljesítenek ezek a hölgyek. A férfiak inkább a selyem színezésével foglalkoznak. Teljesen természetes anyagokkal színeznek, a kémia hála isten itt még nem ura a helyzetnek.
Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!
A baleset-megelőzés nem felelne meg egyetlen európai sztenderdnek sem. Sem a zaj, sem az életveszélyes, "bármit bekap a gép" nem EU-konform.
Nagyon nehéz fizikai munka ez! Kevés pénzért rengeteget dolgoznak az emberek, és mégis örülnek, hogy van munkahelyük. Egy selyemsál húsz dollárba kerül - ők egy nap alatt a kézi szövéssel három métert gyártanak - ha kevert az anyag (selyem-pamut), akkor hét métert.
Találkoztunk egy kirgiz menekülttel is, aki elég ijesztő dolgokat mesélt, és megkért, hogy semmiféleképpen ne menjünk Kirgíziába. Ezeket a történteket most csak leírjuk, egy hét múlva kiderül, hogy mi lesz a folytatás.
Mi holnap átkelünk a tadzsik határon és elkezdjük a hegyi menetet!
Üzbegisztán az elejétől a végéig csak kedves és segítőkész emberekkel találkoztunk - de azért az AP-tudósítók tudták, miért suttogtak az üzbég rendszerről - tudni kell, hogy ez itt még mindig egyfajta diktatúra. Mindenkinek jut egy picit mindenből, de senkinek, illetve csak egy nagyon vékony rétegnek sok. Ezért nem is engednek be férfimenekülteket Kirgíziából. Igaz, hogy szegényebbek az emberek, de senki sem kontrolálja őket. Azt valószínű nem fogjuk kideríteni, ki lőtt először, de tény, hogy a klánok nem tudnak megegyezni egymással - és ez a fő probléma.
Utolsó kommentek