Menetszél

Útközben csináltunk egy kitérőt, kerestünk egy várat, de sajnos még a helybéliek sem tudták megmondani, hol találjuk Teshin Tepa várát Zarbdarnál - száz kilométer illetve 2,5 óra kerülővel megérkeztünk Taskentbe.

Kóstoltunk "natyurál" mézet és szárított sajtgolyócskákat. A szamarak ma is dolgoztak - hihetetlen, mit nem bírnak.

Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Felvettem nektek egy rendőrt. Aranyos nem? A betonban él, és csak egy pózt ismert. Mint az öreg Darth Vader - szerintetek ez kit és hogy akar figyelmeztetni vagy megállítani?

Majd megjelentek végre az első hegyek a távolban, és megérkeztünk Taskentbe. Mintha a Lonely Planetben az olvastam volna, hogy Buharában 400 ezren és Taskentben kétmillióan élnek. A helyi olasz vendéglős szerint viszont Taskent négymilliós város...

Az biztos, hogy hatalmas, tiszta és szép város. Széles utcák, rengeteg a zöld, hatalmasak a parkok. Autós sztori: nézzétek meg ezt a X5-ös BMW-nek látszó, valószínű kínai csodát. (Ez egy Shuanghuan Ceo, Magyarországon is kapható. - a szerk.)

És szerintetek hol néztük ma a Szerbia-Ghána meccset (hajrá Ghána!) és a Forma-1-et? Az egyetlen igazi olasznál, Lucánál - aki 9 éve Rómából érkezett és itt ragadt. Azóta a Café Miglioréban szakács, és külön nekünk főzött este. Most már tudom, miért itt főz - gyerekek, ha ilyet Olaszországban tálalna, elsüllyesztenék egy hordó betonba. Viszont tündéri ember.

De aztán gyorsan elment a jókedv és hangulat, amikor a hírekben láttuk a kialakult kirgiz helyzetet. Csak reménykedni tudunk, hogy egy hét alatt megoldják a főmuftik, és befejezik a háborúskodást.

Mindenesetre, mi a polgárháború ellenére is megpróbáljuk a tervezett utat teljesíteni, hisz pont a Pamír az egyik fő cél. Reméljük, nem esik bajunk, ha egyáltalán beengednek illetve kiengednek majd. Nem tudom, ti mit tudtok az eseményekről, de itt a hírekben közel 700 halottról és több ezer menekültről beszélnek. Kirgiz bandák garázdálkodnak... Szóval a kilátás nem túl jó, de elvileg mi egy hét múlva leszünk, lennénk a régióban, Oshban.

Van még az az apró kis bibi, hogy a tadzsik vízumunk csak 17-étől érvényes, de nem akarunk addig itt dekkolni, hanem végre hegyekre, a gyönyörű természetbe vágyunk!

Az emberek Taskenben is jó fejek, itt már nagyon lazák - teljesen európai város, és nagyon szeretjük őket. Holnap Fergana, aztán megpróbáljuk 15-én a határátkelést - remélem, nem veszik észre, hogy a 17-est egy rossz 14-esre átírom.

Ember tervez, majd teljesen másként alakul minden! A fentit tegnap este (június 13-án, a 13. napon - a szerk.) írtam, mielőtt a már két napja lappangó vírus totálisan levett a lábamról.  Egész éjjel és nappal fostam, mint egy víziló, hánytam meg fáztam. Remélem, minél hamarabb hatnak a gyógyszerek, és lemegy a lázam - na meg azt, hogy Edit nem kapja el tőlem. Ő ma várost nézett meg próbált engem helyre hozni. Emilio, köszi a gyógyszereket!

Szóval, holnap tényleg megpróbálunk elindulni Fergana felé.